Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Miért döntött a lelkészhivatás mellett?
- A Tisza partján fekvő Mezőváriban születtem református családban. A sorkatonai szolgálat idején volt egy megrázó élményem, mégpedig szolgálatom második felében. Az ukrán hadsereg híres az idősebb és a fiatalabb katonák alá- és fölérendelt viszonyáról. Mi idősebb katonák, teljes mértékben kihasználtuk ezt és két fiatalabb társunk a folyamatos lelki- testi terror következtében megszökött. Természetesen megtalálták és visszahozták őket, s ezzel kiderült minden. Berendelték a katonák szüleit, és a szülőkön múlt, kapunk-e súlyosabb, esetleg katonai börtönbüntetést. Egyik srác édesapja leült közénk és hosszú hallgatás után így kezdte: tudjátok fiúk, megérdemelnétek a legsúlyosabb büntetést, amiért így bántatok a gyermekemmel. Ám én istenhívő vagyok és tudom, ahogy Jézusban az Atya megbocsátott nekem, úgy nekem is meg kell bocsátanom nektek, elmehettek. Abban a helyzetben ez legalább annyira hihetetlen volt, mint három egymást követő héten megnyerni a lottó ötöst. Napok, hetek múlva fogtuk csak fel ennek jelentőségét. A lelkészi szolgálat mellett viszont nem ezért döntöttem. Ez csak segítségemre volt abban, hogy az Úr útján elinduljak. Lelkeket szerettem volna menteni. Sok vívódás, álmatlan éjszaka, imádság gyümölcse vált valóra, mikor felvételt nyertem Sárospatakra.
A sárospataki Református Teológiai Akadémián folytatta útját. Milyen élményei fűződnek ehhez az időszakhoz?
- Sárospatakon csodálatosan éreztük magunkat. Olyan volt. mint egy nagy család. A tanárok szeretettel vettek körül, az idősebb diákokhoz mindig odamehettünk tanácsért, egy jó szóért. A tananyag mellett lehetőség nyílt személyes beszélgetésekre, úgynevezett teológus kiszállásokra, ahol egy-egy gyülekezet életébe nyerhettünk betekintést. A faluszemináriumok rengeteget segítetek abban, hogy a vidék életét, annak sajátosságait magunkévá tehessük. Már első év végén legációs szolgálatokra mentünk, így ismerkedve a gyülekezetekkel. A hatodévet egy gyülekezetben kellett tölteni, ahol kijelöltek számunkra egy felügyelő lelkészt, aki mintegy atyáskodva terelgette első lépéseinket. Mindent összevetve rendkívül hálás vagyok Alma Máteremnek, hogy a valódi lelkészi életre készítet fel.
Csobajon, Kaposváron, Bárdudvarnokon, majd a Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél kisegítő tábori lelkészként is szolgált. Kárpátalja után miért maradt végül Magyarországon?
- Legidősebb fiúnk szívműtéte miatt jutottunk arra az elhatározásra, hogy az Anyaországban maradunk. Szeretnék megosztani az olvasókkal egy titkot. Sem Kárpátalján, sem Erdélyben, sem a világ más részén nem tudnám másképp hirdetni Isten Igéjét. Én a Taktaközi kis faluban, Csobajon, a Somogyi Megyeszékhelyen, Kaposváron, vagy a közeli Bárdudvarnokon, de még Siófokon a Balaton Fővárosában sem változtattam meg a stílusomat. Somogyban ugyan olyan jószívű, jólelkű reformátusok élnek, mint bármerre a világon. Azonnal befogadtak és elfogadtak. Egy pillanatig sem éreztük, hogy „jöttmentek”-nek tekintenek minket. Azzal a szeretettel igyekezetük körbevenni a testvéreket, amelyikkel az Úr Jézus körbevett minket. A Logisztikai Ezrednél sem volt ez másképp. Sok lelki testvért szereztem az évek alatt, akikkel többé-kevésbé ma is tartom a kapcsolatot.
Siófok vezető lelkészeként mit tesz a közösségért, a keresztény lelkület erősítéséért?
- 2007 nyarán kerültünk feleségemmel Siófokra. Egy szerető, elfogadó, épülni, Krisztus útján előrehaladni akaró és vágyakozó gyülekezettel élünk együtt immáron tíz és fél éve. Munkánk a gyülekezetben sokrétű, a társadalom minden szegmensében jelen vagyunk. Majdnem azt is mondhatom, hogy foglalkozunk a még meg nem születettekkel, ugyanis házaspárok érkeznek hozzánk, családos felkészítő alkalmakat tartunk. Foglalkozunk az újszülöttekkel, gyerekekkel, a keresztelőtől elkísérjük őket az óvodáig, iskoláig. Három iskolában vagyunk jelen, 145 református hittanost tanítunk minden héten. Részt veszünk a fiatalok életének nagy eseményein, a konfirmáción, az esküvőn, végigkísérjük a családokat a gyerekszületésen át az unokák születéséig. Siófokon töltött éveim alatt már vannak olyan gyerekek, akiket én konfirmáltam és eskettem is, ami ritka dolog. Jelen vagyunk a Kórházban, odaállunk a gyászolók mellé, együtt örülünk és adunk hálát az esküvőkön és keresztelőkön Isten szerető áldásaiért. Folyik a családok látogatása, amire a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk helyezni. Télen ökumenikus alkalmakon vagyunk együtt, nyáron napközis gyermektáborra hívjuk a gyerekeket, ősszel evangelizációs alkalmakon veszünk részt. Havonta egyszer a Korányi utcai Gondozási Központban hirdetjük az Igét, felkeresve idős Testvéreinket. Úgy érzem, jelen kell lennünk a gyülekezetben és hitelesen, érthetően kell bizonyságot tennünk Megváltónkról, arról a csodálatos áldozatról, amit értünk hozott. Így lehet erősebb a közösség, így juthatunk előbbre a hitben.
Lelkészként sok figyelmet fordít a fiatalokra, mit tapasztal, mi a mai fiatalság legnagyobb problémája?
- Valóban igyekszem az idősek mellett a fiatalokra is nagy figyelmet fordítani, hiszen ők a jövő gyülekezete. Sok fiatallal kerülünk egész közeli, baráti kapcsolatba. A mai fiatalok élete, problémái, vágyai, céljai messze nem tükrözik akár már az én fiatalkori életem, vágyaim és problémáim. Gyorsabb az életük. Virtuális terekben igyekszenek felépíteni alternatív életterüket, nehéz őket kimozdítani, bevonni és elkötelezni bármire is. Nos az empátia, az elfogadás és mindenek előtt a szeretetet az, amelyik itt is segítségünkre lehet. Krisztus őket is szereti. Jézus őket is elfogadja olyanoknak amilyenek. Mi miért tennénk másképp?
Milyen megoldást lát minderre?
- Számos segítő foglalkozásban dolgozó, szolgáló emberrel vagyunk kapcsolatban, akik igyekeznek minden eszközzel ellátni a hozzájuk fordulókat. Minden elismerésem ezeké a szakembereké, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a lelki-testi tünetek gyógyítására, enyhítésére. Lelkészként mégis azt kell mondanom, hogy Isten nélkül minden vélt megoldás csak félmegoldás. Fel kell mutatni, el kell juttatni, elérhetővé kell tenni az Evangéliumot minden kereső számára. Léteznek erre módszerek, technikák, melyeket természetesen mi is igénybe veszünk, ám az Ige hiteles hirdetésénél, az élő bizonyságtételnél még nem találtak ki hatásosabb és maradandóbb módszert. Egy szerető, befogadó gyülekezeti közösség, hiteles hívő bizonyságtévőkkel, Isten áldásával csodákra képes.
A gyülekezet mellett az asztaliteniszben is jeleskedik, 2014 óta a siófoki Asztalitenisz Egyesület elnöke.
- Már a Teológián is meghatározó tagja voltam a Főiskolai csapatnak, számos első helyezést hoztunk el az évente megrendezésre kerülő „Teolimpiákról”. Kaposváron folytattam a hobbimat, majd Siófokra kerülve először a második csapat tagja, majd az első csapaté, nemrég pedig a közel ötven tagot számláló és hat csapattal bíró Siófoki Asztalitenisz Klub elnöke lettem. Hat csapatot koordinálok, edzéseket szervezek, igyekszem megszerettetni a gyerekekkel a sportot. A Vak Bottyán János Általános Iskola ebben kiváló partner, ugyanis a gyerekek a dupla testnevelés órák keretében rendszeresen járnak hozzánk edzésre az Újpiac téri Asztalitenisz Csarnokba, és a Beszédes János Általános Iskolában pályázat keretében asztaliteniszeznek a gyerekek Vörös Csaba vezetésével. Büszke vagyok a csapatokra és különösen fiaimra, akik sorra nyerik a korosztályos és nem ritkán a felnőtt mezőnyben is az érmeket. Személyesen is tapasztalom, hogy mennyire szüksége van a mai fiataloknak az aktív mozgásra. Siófokra kerülésemkor az volt a hagyomány, hogy mindenki megajándékozta csapattársait névnapja alkalmából egy üveg itallal. Mikor közeledett az első névnap, én úgy határoztam, hogy nem italt, hanem egy dedikált Szentírást adok ajándékba a csapattárs nem kis meglepetésére. Mikor a második névnap közeledett, előtte odajött a leendő ünnepelt és odasúgta, hogy lehetőleg neki is Bibliát adjak. Egy év alatt elláttam a csapattagokat Isten Igéjével. Ez volt az első lépés. A pingpongmeccsen nehéz evangelizálni, de az oda- és visszafelé vezető olykor egy-két órás kocsiúton, az edzéseken hatalmas tér nyílik a bizonyságtételre. Isten megáldotta ezt a szolgálati területet is.
Felesége, Bartháné Tatár Imola ugyancsak református lelkész, akivel közösen három gyermeküket nevelik. Hogyan tudják összeegyeztetni a családi életet a sokrétű gyülekezeti teendőkkel?
- Feleségem Erdélyország szülötte és a gyülekezeti szolgálatban elengedhetetlen társam, a másik felem. Kettőnk igehirdetési stílusa sok mindenben különbözik, így a Siófoki Testvérek számára igen változatos vasárnaponként a kínálat. Nem csak az istentiszteleteken, hanem a hétközi hittanórákon is nagy segítségemre van. Vannak olyan speciális gyülekezeti szolgálati területek, melyeknek kimondottan ő a gazdája, ilyenek például a bibliodramatikus és pszichodramatikus megközelítéssel végzett alkalmak, melyeken kamatoztathatja e téren szerzett ismereteit. Három gyermeket kaptunk Istentől ajándékba, jelenleg 16, 13 és 7 évesek. Mindhárman Siófokon járnak iskolába. Természetesen a hétvégeken, egyházi ünnepeinken fokozottabb rajtuk a lelkészgyermekekre jellemző „nyomás”, ám ezt mindig igyekszünk ellensúlyozni valamilyen módon. Speciálisak a körülményeik ilyen téren, ám hisszük, hogy Urunk kipótolja valahogy a tőlük ily módon elvett időt.
Az idei év elején Somogy Polgáraiért Díjat vehetett át. Hogyan fogadta a kitüntetést, és mit ad Önnek ez az elismerés?
- Nagy örömmel és meglepetéssel fogadtam ezt a kitüntetést, hiszen mégiscsak egy rangos díj Somogy megyében. Két dolgot szerettem volna mondani a díj átvételekor, csak végül sokan voltunk, és nem jutottam szóhoz. Az elmúlt év a reformáció 500. évfordulója jegyében telt, ezért az egyik Luther Márton mondásának első fele lett volna, „Itt állok, másként nem tehetek”, a másik egy Kálvin János idézet, mely szerint „Egyedül Istené a dicsőség”. Én önmagamnak nem tulajdonítok semmit, egy közösség vezetője vagyok, és ebben a közösségben végzem a munkát, amit Isten rám bízott, és ha ezt észrevették, akkor hálás vagyok Istennek, a közösségnek és azoknak is, akik ezt értékelték. Büszkeséggel tölt el a díj, ezt megosztottam a gyülekezettel is, akik velem örülnek. Dolgozok tovább, megyek tovább azon az úton, amit Isten kijelölt számomra a siófoki gyülekezetben és az asztalitenisz egyesületben is. Számomra azt jelenti ez a díj, hogy érdemes tovább dolgozni, becsületesen tovább folytatni.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
- Januárban megalakult az új Presbitérium, a református egyházban hatévente van demokratikus választás, amikor megválasztják a gyülekezet Presbitériumát. Tizenkét új presbiterünkkel, új gondnokunkkal és négy pótpresbiterünkkel január 16-án tartottunk egy presbiteri bibliaórát, amelyen átbeszéltük a jövőbeni terveket. Nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni az ifjúságra, az ifjúság megőrzésére, a templomba való bevonzására, az evangélium hirdetésére közöttük. Ezen kívül középpontba helyeznénk az idősebb korosztályt és a családgondozást is. Fontos a közösség folyamatos építése, összetartása. Felújítások terén a templomunk tetejének födémcseréje, parókiánk kerítésének megújítása lesz esedékes a következő 6 éves tervben, erre szeretnénk forrást találni.
Milei Barbara
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.