Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
„Édesapám leírta visszaemlékezéseit, számos dokumentum támasztja alá az akkori történéseket, ellenben a Kelemen István által 64 év után „újdonságként” előadottakat semmi ilyesmi” – állítja ifjabb Pintér Lajos, aki „a történelmi hűség kedvéért”, az édesapja által ráhagyott dokumentumok, iratok alapján kérte, hogy a Siófoki Hírek közölje 1956 siófoki történéseinek idősebb Pintér Lajos nemzetőrparancsnok által leírt változatát is, azok után, hogy novemberi számunkban leírtuk Kelemen István visszaemlékezését.
Mi történt tehát Siófokon 1956. október 23-a és november 4-e között? – tesszük fel újra a kérdést. Az 1995-ben elhunyt idősebb Pintér Lajos 1991-ben 56-os emlékérmet vehetett át Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Fia bocsátotta rendelkezésünkre visszaemlékező írásait, dokumentumait, s hívta fel a figyelmet a 2006-ban a város támogatásával megjelent „Doku 56 Siófok” című kötetre, melyben többek között az akkor még élők emlékeztek vissza a siófoki eseményekre.
A Siófoki Hírek 1989. novemberi számában közölte Pintér Lajos visszaemlékezését, „A nemzetőrparancsnok visszatekint” címmel, azzal a megjegyzéssel, hogy aki nem így látta, vagy kiegészítendője van, az szóljon hozzá. Ilyen azonban nem akadt, pedig akkor még többen is éltek a résztvevők közül… „Október 23-án Siófokon is érezhető volt már a nyugtalanság – írta Pintér Lajos. – A szervezkedést az Építőipari KTSZ dolgozói kezdték, Pomucz Jánossal az élen. Az utcákon és a tanácsház előtt csoportokban gyülekeztek az iparosok és a fiatalság. Megalakult a Forradalmi Bizottság, amelynek elnökéül Farkas János építészmérnököt választották. Megválasztották a Nemzetőrséget, amelynek feladata a közrend és közbiztonság megőrzése lett volna. A parancsnok Jelinek Pál lett. Én, mint a helyi labdarúgócsapat edzője, második helyettes lettem azért, hogy a fiatalságot megfékezzem. Kértek, lépjek érintkezésbe a rendőrséggel, segítsem megszervezni a helyi közbiztonságot. De néhány lézengő rendőrön kívül senkit sem találtam, a tanácsterem nagy asztalára oda volt szórva egy csomó kézifegyver, a tulajdonosaik pedig, a rendőrök, a nyitott ablakon át megléptek. A forradalmi bizottság beszámolómat elhűlve hallgatta, hívatták Pomucz Jánost, Jelinek Pált és Kenedy Ferencet, de egyikük sem jelentkezett. Ekkor Vértes Imre egy vastag, piros-fehér-zöld karszalagot kötött a bal karomra azzal, hogy vegyem át a nemzetőség parancsnokságát. Úgy akartam megszervezni a nemzetőrséget, hogy a kegyetlenkedésektől a falut sikerüljön megmenteni. A hónap végén már sok magánszemély birtokában volt fegyver. Javasoltam, ezeket gyűjtsük be, nehogy fegyveres összetűzésekre kerülhessen sor. ”
Idősebb Pintér Lajos így emlékezett vissza a szovjetek bevonulására: „... Felszerelték a katonákat és kimentek a régi temetőhöz, hogy fogadják a felénk tartó orosz páncélos egységeket. Tudtam, hogy kézi fegyverekkel páncélos egységet nem lehet feltartóztatni. Egy szolgálatos rendőrrel (Pecséri törzsőrmester) és egy nemzetőrrel gépkocsiba ültem (Lehota Sándorral, valamit Seer Lajos sofőrrel), Ságváron találkoztunk az oroszokkal. Kiálltam az útra és vastag nemzeti karszalaggal a kezemen megállítottam őket. Én (mivel Oroszországban voltam hadifogoly) oroszul mondtam, hogy Siófok nemzetőr parancsnoka vagyok...Megjelent egy őrnagy, elmagyarázta, hogy nincs szándékukban senkit megtámadni, Keszthelyre kell eljutniuk a reptérre. Mi gépkocsiba ültünk, a menet élére álltunk, hogy a többiek lássák: mi vezetjük az oroszokat. Féltem attól, hogy a régi temetőnél esetleg rájuk lőnek, s akkor ezek a tankok biztosan szétlövik Siófokot. A kiliti tanácsházáról sikerült telefonálnom, hogy álljanak félre az útról a katonák…”
Pintér, akit egy év három hónap börtönre ítéltek 1956 után, arról is írt, hogy később sem rejtette véka alá a véleményét „s gyakran megkérdeztem azoktól, akik „szavalni” kezdtek: hát ti hol voltatok, amikor zajlott az élet?…Erre aztán összeesküdtek ellenem. Legfőképpen azok égtek a bosszúvágytól, akiken én, a nehéz időszakban annyit segítettem: a párttitkárok, az ÁVH-sok. Egy januári éjszakán jöttek értem teherautóval a fakabátosok...az ellenségeim mindent elkövettek, hogy internáltathassanak. Kistarcsa, Tököl, s a kaposvári börtön következett...Rendőri felügyelet alá helyeztettek, alkalmi munkákból éltem, figyeltek, zaklattak…”
A Doku 56 Siófok kötetben a kistarcsai internálótáborban átélt „élményeiről” mesélt Pécseli Sándor is, ő elevenítette fel azt is: a helyi taxisok aranyért szállították az embereket a határra. Zachemski Ferenc, a kőolaj akkori főmérnöke, munkástanácsi elnöke, Siófok díszpolgára pedig egyebek között azt: a járási párttitkár vetett szemet a siófoki házukra, be is költöztek, de amikor pedagógus felesége megtudta, hogyan jutottak a lakáshoz, az asszony a két gyerekét és önmagát is agyonlőtte a férje szolgálati pisztolyával. Guzslován Ferenc (1956 után 2 év 10 hónap börtönt, 1990 után 56-os emlékérmet és érdemkeresztet kapott) szavalta el a víztoronynál a „Talpra magyar!”-t, a könyvben lánya elbeszéléséből derül ki, hogy 1957. januárjában (ugyanakkor, mint Pintér Lajosért) tizenhatan jöttek érte, munkát még sokáig nem kapott helyben, de még ő, vagyis a lánya se mehetett édesapja múltja miatt orvosi egyetemre…
F. I.
Fotó: Pintér Lajos átveszi Göncz Árpádtól az 56-os emlékérmet
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.