Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...

Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.

Kultúra

Kikről nevezte el Kálmán Imre a tacskóit?

Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...

Sport

Egyre feljebb lapátolnának

Új elnökséget választott a Siófoki Kajak-Kenu Sportegyesület.

Balaton

Még Füred az élen, végül Siófok nyerheti...

Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...

Szerkesztői ajánlat

Kultúra 2014. 06. 02.

Kultúra > 33 éven keresztül távol

33 éven keresztül távol

Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek.

Sárközi Mátyás a siófoki álneves bujkálásáról, angliáról, és új könyvéről.

- Siófok meghatározó volt a gyerekkorára nézve, s egy ideje rendszeres vendég a városban

- Egyéves koromban, 1938-ban jártam itt először, nyaralni jöttünk, és mivel kreol vagyok, megkapott a nap és mikor toltak végig a parti sétányon, mindenki megállította az édesanyámat, hogy milyen szép néger gyermeke van. Azután 1944-ben jöttem ide legközelebb, mikor a németek elfoglalták Magyarországot március 19-én, menekülni kellett. Járt akkoriban a házunkhoz egy fiatalasszony Balatonkilitiről, minden héten szerdán hozott friss tojást, túrót és tejfölt. Mikor látta, hogy bajban vagyunk, akkor azt mondta az édesanyámnak, Nagyságos asszony, én a Matyikát elviszem Balatonkilitire, majd eldugjuk ott, és azt mondjuk, hogy ezt a kisfiamat, aki nem törvényes gyermekem, eddig Budapesten az apjánál rejtegettem, de most a háború miatt idevettem magamhoz. Így lettem Horváth
Matyika, és Kilitin még iskolába is jártam elemi második osztályba. Azóta is minden évben eljövök Siófokra. Ez a város egyre szebb, egyre érdekesebb, bár nyáron nekem néha kicsit túl zajos. Viszont itt mindig van valami. Ha egy turista eljön ide, és ha még egy hétig is esik, akkor sem keseredhet el, hiszen annyi lehetőség van időtöltésre.

Fotó: Gáti Kornél

- A másik meghatározó pont ’56

- Tizenkilenc évesen újságíró gyakornok voltam a Hétfői Hírlapnál, ami ’56 elején alakult. A forradalom alatt írtam egy riportot arról, hogy mi történik az utcákon, ami miatt nagy bajba nem is kerültem volna, maximum eltiltanak az írástól, de személyes barátja volt a családunknak Király Béla tábornok, aki ’56 elején a koholt katonaperben elítélt rabként lehúzott hosszú börtönévei után szabadult, és nálunk kapott kerti munkát. Aztán mikor kitört a forradalom, hirtelen a Nemzetőrség parancsnoka lett. Ez a barátság kellemetlenné vált, mikor a szovjet hadsereg a forradalmat legázolta, mert az utolsó napokban megjelent a zugligeti házunkban, hogy elbúcsúzzon. Ezt többen látták, és feljelentettek minket. Abban az időben még Pozsonyba is alig lehetett kiutazni, én meg amúgy is kíváncsi voltam a Nyugatra. Londonig meg sem álltam. Az első levelemben azt írtam édesanyámnak, hogy öt évig kint maradok, megtanulok angolul, valami szakmát elsajátítok, és aztán visszajövök. Ebből az öt évből lett harminchárom, ami alatt nem jártam egyszer sem Magyarországon, és csak akkor tértem vissza 89-ben, látogatóba először, mikor összeomlott a szovjet birodalom, és más világ következett be. Angliában elvégeztem egy képzőművészeti főiskolát, ahol könyvgrafikusként diplomát szereztem. Mikor végeztem a tanulmányaimmal, beálltam a BBC magyar osztályára, ahol negyven évig dolgoztam, amíg 2001-ben meg nem szüntették a külföldi részlegeiket. Azóta az Infó Rádió londoni tudósítójaként dolgozok, és folyamatosan publikálom a könyveimet. Magyarországon eddig húsz könyvem jelent meg, most is azért vagyok itt, hogy az új könyvemről meséljek, ami az Ünnepi Könyvhét alkalmával fog megjelenni. Az a címe, hogy Túl az ezrediken. Ebben a könyven a saját publikációim vannak. Az első közlemény az az a közlemény, amit 56-ban írtam az utcai harcokról a beszámolók, az utolsó pedig az amit tavaly írtam a Heti Válaszban.

- Egyszer azt mondta, hogy talán az életét is a városnak köszönheti

- Volt a faluban egy német lőszer és élelmiszer depó, ahol túlszolgált fáradt német bakák rakosgatták a zsákokat, mi pedig kis hülyegyerekek álltunk a sarkon, és ahányszor arra járt egy német katona, mindig fellendítettük a karunkat, és ordítva azt mondtuk, hogy ’heil Hitler’, és nagyon csodálkoztunk, hogy nagyon kedvetlenül néztek vissza ránk, még ők is azt gondolták, hogy egye meg a fene Hitlert. Az egyik rekkenő nyári meleg napon lementem a Sió partjára, és ott egy kis ideiglenes strandon iskolai szünetben süttettem magam, mikor egyszer csak jött egy fürdőruhás bácsi, aki odalépett hozzám, és megkérdezte tőlem, hogy „Te nem a Sárközi Gyurinak vagy a fia?” Én meg teljesen elfeledkezve arról, hogy ilyenkor mit kell mondani, azt mondtam neki, hogy igen. Kiderült, hogy édesapám egy barátja volt, felismert akkor hét éves koromban. Na, akkor három napig rettegtem, hogy jönnek majd értem a csendőrök, de úgy tűnik ő egy rendes ember volt, viszont három napig teljes volt a riadalom.
Bőhm Lőrinc hentesmesternél voltam elbújtatva, aki egy nagyon derék és becsületes ember volt. Mikor bejöttek az oroszok, akkor derült ki, hogy a padlásra azért nem mehettem soha, még akkor sem, ha a tyúkok odatojták a tojásaikat, mert két lengyel menekültet rejtegetett ott. Aztán, mikor az oroszok bejöttek, édesanyám eljött értem, és nagyon furcsa volt, hogy nem kell többet Annának szólítani, hanem hívhatom Anyának is.
Mivel annyi szép emléket, és ha komolyabban belegondolunk, az életemet is ennek a városnak köszönhetem, arra az elhatározásra jutottam, hogy hálából az én nyolcezer kötetes könyvtáramat halálom után itt szeretném elhelyeztetni. Pár száz kötet már most itt van, és folyamatosan küldöm ebbe a kacsalábon forgó palotába őket. Olyan könyvekről beszélünk, amik unikálisak a maguk nemében, például 1956 kiadványai a forradalomról, angol és minden más nyelven, amik talán a Széchenyi könyvtárnak sincsenek meg.

aladin

Tekintse meg fotó galériánkat!

Kultúra

Kikről nevezte el Kálmán Imre a tacskóit?

2020. 10. 29.

Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig látható.