Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Bizonyára sok felnőtt emlékszik a Csukás István ifjúsági regényéből készült vidám filmre, mely a Le a cipővel néven vált híressé. Regényváltozatban a Delfin sorozat részeként jelent meg Nyár a szigeten címmel. A film első jelenetében a srácok kiszabadulva a város fogságából és a szüleik vigyázó tekintete elől a Duna partján szerteszét szórják cipőiket és ünneplik a szabadságot, a kötetlenséget, a függetlenséget. Azért az aggódó felnőttek tutira mentek, és más komolynak látszó felnőtteket bíztak meg, hogy figyeljenek csemetéikre. Ők ezt vállalták. Aztán kiderült, hogy játék is lesz, sőt számháború. A lelkesedésük nagyobb lett, mint a fiúké. A felnőttek a nyár egy rövid szakaszára gyerekké váltak, és felhőtlenül, de nagyon komolyan játszottak. Ez hogy illik ide?
A könyvtár már több éve igazítja önmagát a nyári évszakhoz. Nyitvatartás, programok (főként gyermekprogramok) szervezésével. Ez nem „"szöszmötölős", (ahogy korábban valaki ezzel a jelzővel illette a kézműves foglalkozásainkat) barkácsolós szabadidőtöltés. Lehet az is, de soha nem volt az. Csukás regénye, és a film azért illik ide, mert több éves tapasztalat során azt láttuk, ha nem is szállnak be a felnőttek a „számháborúba” (ami még nem volt nálunk, de ki tudja?), de öröm nézni, ahogy ügyeskednek a kicsik, a kicsit nagyobbak mellett, és alkalomadtán helyettük is. Rajzoltak, közösen, megbeszélték a munkafolyamatok részeit. Volt benne persze, hogy „Ezt nem így szerettem volna.” vagy „Anya vagy Apa vagy Nagyi, te rajzold körbe, majd én kivágom.”. Sőt olyan mozzanat is előfordult, hogy megdicsérték Anyukát, Apukát, Nagyszülőt, hogy milyen ügyes volt, és csudát alkotott az ő (gyermek) félretett maradékaiból.
Közös alkotás, közös játék!Nyáron, ősszel, télen és tavasszal! Ezen a nyáron, mint a korábbi években is nemcsak a családosokat igyekeztünk boldog, vidám pillanatokkal megajándékozni. A nyári napközisek is jöttek, sok „lekötni” való gyermekkel, akik az elején borzasztóan unatkoztak, hogy a végén „lasszóval kelljen összeterelni” őket az induláshoz. Készült óriás méretű térképrészletet Siófok utcáiról. Az utcaneveket híres személyek fotóiból lehetett kitalálni. Van rajzolt-rajzos utcanév is. Kellettek persze olyan vállalkozó kedvű, érdeklődő, kreatív lányok és fiúk, akik aztán ösztönösen húzták magukkal a többieket.
Akinek nem volt kedve egy-egy ilyen kreatív munkára, az „beszabadulhatott” a könyvespolcok közé. Párnán, szőnyegen heverészve és széken ülve olvastak, nézegettek. Általában az indulásig sok gyerek könyvvel a kezében jött-ment. Imádták a sakkot. Sakkozott kicsi és nagy. Aki tudott, és aki nem tudott, az is. Feltalálták magukat. A számítógépek látványa is csak az első alkalommal hozta őket lázba.
Ezen a nyáron nemcsak a gyerekektől volt hangos a Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet, könyvtá és a Kálmán Imre Emlékház. Rendhagyó módon Múzeumok Éjszakája is volt a terítéken. Ismét kilógtunk a sorból. Nulladik napot tartottunk Kálmán Imre szülőházában G. Lantos Judit festményeivel, a lézershow-val, amit szervezett és Szirtes Edina Mókussal. Összeért a művészet. A festészet, a látvány és a zene. Elmélyülés Judit képeiben, és elmélyülés Mókus zenéjében. A lézeres látvány nagyon jól kiegészítette az estet, és bár szűkös volt a hely, nagy élmény volt a szöveges aláfestéssel kiegészítve. Szombat éjjel a hivatalos Múzeumok Éjszakája úgy zajlott, ahogy korábban. Filmvetítés itt is, ott is. Kálmán Imre és helytörténeti filmek a Kálmán Imre Emlékházban.
Miniatűr könyvek és kínai halotti pénzek tárlata a könyvtárban. A könyvkiállítást kiegészítettük a Vad Balaton című film vetítésével. A filmet már nem vetítjük, de az aprócska könyveket még szemlélhetik látogatóink. Teltek a hetek, a júniust követte a július, aztán egyszer, augusztus első napján felcsendült (erősítés nélkül) Mozart Varázsfuvolája. Papagena és Papageno, az Éj királynője, Sarastro és Pamina és a többi szereplő, aki a közönség mellett befért az előadóterembe. Mert válogatott közönség előtt játszottak a Pécsi Opera művészei. Az első sorokban párnákon gyerekek. Második sorban még gyerekek, és befért egy-két idősebb néző is. Aztán még sok sorban, székeken, fotelokban az opera kedvelők. Sikerült olyan egyedi előadást varázsolniuk, ahol az első sorokban ülő kicsik szerves részei, szereplői lettek az előadásnak. A végén az operaénekeseket vastapssal a közönség, a gyerekeket lufikkal és apró ajándékokkal jutalmazták a művészek. Mindezekkel együtt jó, meleg nyarunk volt. Nem is kellett a cipő.
Bátran el lehetett dobni. De azért talán nem oly messzire. Mert minden jónak egyszer vége szakad. Nos, aki messzire hajította a „cipőjét”, az keresse meg, mert itt a következő évszak. Színpompás, izgalmas időszak ez is, csak ide már szükséges a cipő, mert a reggelek hűvösek iskolába menet. Az ideiglenes szabadságnak befellegzett egy időre. De jövőre újra meglegyint majd mindenkit annak a két és fél hónapos szabadságnak a szele, a vidámsága. Akkor ismét lesz „Le a cipővel…”.
Laki Judit
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.