Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Az emlékek régiek, az iskola épülete is a régi, a diákcsínyek viszont nem változtak semmit az elmúlt ötvenöt évben. Alig ültünk le beszélgetni a Vak Bottyán Általános Iskola régi diákjaival, máris egymást érték a jobbnál jobb sztorik. Varga Zsuzsa nevetve meséli, hogy egy alkalommal azzal viccelték meg az egyik tanárt, hogy az óra alatt kiszöktek páran, és a bejárati ajtóhoz tolták az egyik kiürített szekrényt, így az osztályból kilépve a tanár egyenesen a szekrénybe lépett, ők pedig elegánsan rácsukták az ajtót. Persze az oktató elég rosszul fogadta, nem maradt el a büntetés.
– Úgy tűnt a tanárnak nem volt olyan humorérzéke, mint az osztálynak – mondta hangosan nevetve - mindannyiunknak fel kellett menni az igazgatói elé, és ott térdepelni. Viszont mikor kijött az igazgatóhelyettes a nádpálcával, és meglátta, hogy az egész osztály ott sorakozik, elkapta a nevetőgörcs, és vissza kellett fordulnia az irodájába- mesélte Zsuzsa néni – akkor rájöttünk, hogy csak egyéneket lehet büntetni, egy egész osztályt nem, és ezt ki is használtuk. Nagyon összetartó kis csapat voltunk. Soha nem árultuk el egymást, sőt, ha valaki kitalált valamit, automatikusan mindenki benne volt.
Természetes volt a büntetés, meg persze minden más is, amit a mai gyerekek még talán hallomásból sem ismernek. Szüleink még emlékeznek erre, de a mostani harmincas korosztálynak is jutott egy- két pofon, vagy éppen társadalmi munka, iskolaköpeny.
– Szigorú világ volt akkor még. Nem volt megtiltva sem a pofon, sem a körmös, gyakran álltunk, vagy térdeltünk a sarokban. A ruházatunk is meg volt szabva, kötelező volt a köpeny viselése, és nekünk, lányoknak masnit kellett hordanunk a hajunkban. Még papucsot is kellett húzni a cipőnkre, mert a frissen nyílt iskola parkettájára vigyázni kellett. Akkoriban tényleg más volt minden. Az iskola udvarát is mi tartottuk rendben, ősszel szedtük a faleveleket, tavasszal pedig mentünk mezőgazdasági munkákra- mesélik egymás szavába vágva.
Mégis ez a fajta múlt idézés a kevesebb, valahogy mindig visszatér a beszélgetés fonala a diákcsínyekhez.
– A legjobb húzásunk talán az volt, mikor egy élő békát rejtettünk a tanári asztal fiókjába, hogy megvicceljük ezt a tanítót. Nagyon szigorú volt, nem is szerettük annyira, és a kemény osztályzatokért az ijedt arcával kárpótoltuk magunkat. Vagy éppen az egyik áprilisi tréfánk az volt, hogy háttal ülve vártuk a tanárt. Akkoriban már ez is nagy számnak számított. De olyan is volt, hogy mikor belépett, mindenki vigyázban ült, mert tudtuk, hogy baj lesz abból, amit csináltunk. Meg is volt lepődve, mikor belépett, hisz sosem voltunk azok a tipikus jó gyerekek. Leült az asztalához, és mikor kihúzta a fiókot látta, hogy nincs meg az osztálynapló! Mi tettük el, mert tudtuk, hogy felelés lesz, de az osztályból összesen ketten tanultak aznapra. Mikor meghallottuk, hogy büntetésből mindenkinek felelnie kell másnap, előkerült a napló- mesélték a csínyek kiagyalói.
Az osztálytalálkozó szervezői, Tölgyesi Mária és Szűcs Mária az ötvenedik alkalom óta szervezik minden évben ezt az osztálytalálkozót, ez idáig csupán egy alkalom maradt ki. Minden évben egyre ügyesebbek a szervezésben, kialakult már a kommunikációs kapcsolat mindenki között. - Olyan jó érzés évről évre találkozni a régi barátainkkal, és felidézni az azóta megszépült emlékeket –mondta Marika néni- még ha néha el is kell gondolkodni, ki kicsoda, hiszen az évek azért meglátszanak rajtunk. Erre az alkalomra az egész országból összegyűlünk, hogy megnézzük egymást, dicsekedjünk az unokáinkról, de legfőképpen azért, hogy kiszakadjunk az idősek életéből, és újra nyolcadikosok lehessünk.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.