Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
A LikeBalaton számba vette a sokféle, eltérő arculatú, mégis tipikus balatoni nyaralást fémjelző ingatlantípusokat és üdülési szokásokat.
East és west coast helyett északi és déli part
Bár a tájolás nem keleti és nyugati, a különbség a két partszakasz között majdnem olyan harsány, mint az USA-ban. A déli, vízparti üdülősorok kis stégei, a nyúlánk, felkopaszodott fenyők és tobozok illata és persze a sokáig egyszintes kis „kockaépületek” sorát lassan felváltják a nagyobb villák. A – javarészt – sík domborzat azonban még mindig meghatározza a terület arculatát. Ahogy a valamivel olcsóbb ingatlanárak is. A kisebb pénzű befektetők és tulajdonosok sok helyen érintetlenül hagyták a Balaton aranykorának számító Kádár-korszak emlékeit.
Ezzel – szó szerint – szemben a lankás és vadregényes északi parton a víztől sokszor távolabb eső, hegyoldalba épülő nyaralók (és persze falvak) már egy másik karaktert mutatnak. Igaz, a felújított borospincék és nádtetős házak között fel-felbukkanó szocialista-realista építészet remekei mára kortörténeti emléknek számítanak. De honnan indult a Balaton turisztikai múltja?
Ősidők és a XX. század eleje
Az osszkep.hu részletes tanulmánya alapján „a XIX. század második harmadától beszélhetünk klasszikus balatoni fürdőkultúráról, az idegenforgalom kezdete azonban korábbra, a reformkor idejére tehető”. Talán sokaknak felrémlik Makk Károly klasszikusa, a Liliomfi című magyar film balatonfüredi és badacsonyi tája. A 19. század elején játszódó történet alapján a szállásadók és vendéglátósok már tudták, mi a dolguk. A környékre utazó – elsősorban tehetős – utazók azonban ekkor még nem a Balaton miatt részesítették előnyben a térséget. Mai kifejezéssel élve wellnesselni jöttek a híres füredi „savanyúvíz” miatt. A gyógyfürdőzés korszaka után aztán nagy lendületet kap a tó, méghozzá a kiépülő vasútvonal miatt. A Budapestet Fiuméval összekötő – az akkor még csak a déli parton futó – pálya pedig végül 1878-ban elvezetett egy átgondolt turisztikai döntésig is: a szemesi megálló már a fürdőzők kedvéért jött létre. Az 1860-as évek második felében végül megindult a villák, szállodák építése, amely egyre több embert tett érdekeltté az infrastruktúra és a szolgáltatások fejlesztéséért.
Az első igazi aranykor a 20. század beköszöntével érkezett el. Különös ma azt olvasni, hogy a nyaralni vágyók ekkortájt nagyobb előnyben részesítették az Adriát, mint a magyar tengert. A trianoni döntésből végül érdekes módon a Balaton nyertesként jött ki, hiszen „az új határokkal az ország 224 fürdőhelyéből mindössze 63 maradt, a 30 gyógyhelyből pedig csupán kettő”. Milyen különös az élet.
Államosítás, nyugati nyitás és NDK turisták
A 30-as, 40-es évektől a polgári, majd a legtehetősebb réteg tagjai után a munkások számára is lassan elérhetővé vált a tó körüli pihenés. A lehetőségek, a népesség és az iparosodás is beindult, a térség eredeti karakterológiája azonban jelentősen megváltozott. A II. világháború után a lakóépületek államosítására végül 1952-ben hoztak törvényt. A nyaraló réteg átalakult, megjelentek a KISZ- és úttörőtáborok tömeges lakói.
A nyugati nyitás központi törekvésének fő eleme a turizmus lett végül. Érdekesség, hogy az NSZK és NDK kettéválásával szétszakadó családok számára néha létfontosságú találkozóhely volt a magyar tenger. A 70-es évek aztán elhozta a nagy virágzást, amely a tó körül élők számára pedig meghozta a Kánaánt. Ha már filmek, gondoljunk csak vissza András Ferenc 1977-es Veri az ördög a feleségét című szatírájára. Gyönyörű korkép, kiváló szórakoztató mozi. Emellett persze dübörgött a beutalós nyaralás, az állami munkahelyek üdülői csurig megteltek a munkavállalókkal és családtagjaikkal.
A rendszerváltás utáni zuhanás és a jelen
A Vasfüggöny felgördültével a Balaton elveszítette egyeduralkodói pozícióját. A nyugati turisták másfelé kezdtek utazni, ahogy a magyarok is megpróbálták kiélvezni a szabad mozgás nyújtotta lehetőségeket. A Balaton azonban nagy visszatérő, a különböző online szállásfoglaló oldalak dugig vannak mindkét partszakasz kínálatával. Ahogy a kempingek és a szállodák, úgy az egyre elterjedtebb magánházak között tobzódva válogathatunk, ízlésünk és persze anyagi kereteinkhez mérten. A főszezonban a parton lévő garzonok napi bérleti díja 30-35 ezer forint körül alakul, de a nagyobb, 60 négyzetméteres, nappali plusz két hálószobás, rendkívül igényesen berendezett és felszerelt, teraszos ingatlanok esetében el lehet kérni akár napi 80-100 ezer forintot is, olvasható a Balla Ingatlan hivatalos közleményében.
Ennek fényében nem meglepő, hogy virágkorát éli a saját tulajdon vásárlása is, ennek köszönhetően idén pl. elérték az 1 millió Ft-os négyzetméterár álomhatárát a déli parti ingatlanok is. A Balla Ingatlan szakértője, Krausz Gábor szerint
„a piacon egy-egy kivételtől eltekintve főleg a magyar vásárlók aktívak, akiknek csak egy kisebb része (mintegy 20-25 százaléka) befektető. Ez azt jelenti, hogy a vevők nagyobb arányban saját részre, nyaralás, pihenés céljából vásárolnak elsősorban ingatlanokat, nem pedig kiadásra.”
Mindez a fenti bérleti árak fényében, ha nem is meglepő, de érdekes.
„Ugyancsak nagyon keresettek még mindig a telkek, és ennek megfelelően emelkednek az áraik is. Míg tavaly ősszel még meg lehetett csípni 10-11 millió forintért egy-egy telket Siófokon, ezek ára ma már 15 millió forintra kúszott”
– hívta fel a figyelmet Krausz Gábor, aki úgy véli, hogy egy-két éven belül akár 20 millió forint feletti árakkal is találkozhatunk.
A Balatont tehát nem kell félteni. Ha ökológiai szempontból nem tesszük végérvényesen tönkre, nincs az a rossz – vagy épp jó – döntés, amely örökre ellehetetlenítené a csodás magyar tenger sorsát.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.