Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
A siófoki Fő utcán, a régi Pannónia helyén állt 60 éve az úgynevezett csepeli iskola, ahová egy lány, egy fiú és egy vegyes osztály 120 tanulója járt nap mint nap a tanórákra. Az évfolyam tanulói közül több törzsgyökeres siófoki van, akik sem akkor, sem most nem hajlandóak elhagyni a Balatont, azonban sokan mára már szétszóródtak az országban. Az augusztusi találkozóra egy nagyobb csapat érkezett Budapestről, jöttek Zalaegerszegről, Hatvan környékéről, de még Amerikából is hazautazott az egyik öregdiák, hogy egy napra újra összegyűlhessen a régi összetartó társaság. A Kálmán Étterem teraszán már az ebéd előtt elkezdődött a régi idők felidézése, az azóta eltelt évek beszámolója, a lelkes csoport tagjai barátként üdvözölték egymást, mintha el sem váltak volna az iskola óta.
- Ahogy idősödik az ember, egyre jobban ragaszkodik a régi emlékeihez, és jó látni, hogy ez az évfolyam ilyen összetartó, nem engedik el a múltjukat – néz körbe boldogan Bejcziné Lenkei Mária, aki tanítói végzettségét megszerezve elsőként ezt az évfolyamot tanította nyolcadikban a testnevelés órákon, amikor még az iskola tornaterme a Csárdás étterem helyén állt.
- Nagyon jó érzés újra látni a régi osztálytársakat, összetartó osztály voltunk akkor is és most is. Még mindig haza jövök, itt nőttem fel, Siófok nekem a világ közepe. Nagyon szép lett a város, a belváros és a Nagystrand sokat fejlődött, de meg lehet találni néhány régi helyet is. Például a Kálmán Étterem egy kicsit ma is hasonlít az egykori épületre, melynek kerthelyiségében esős időben anno gyakran gyűltünk össze – emlékszik vissza kissé meghatódva a Los Angelesből hazalátogató Réti Ildikó.
Közel ötvenen ülik körbe az ebédnél az asztalt, és a szervezők kérésére Buzsáki Ferenc mond köszöntő beszédet osztálytársaihoz.
- Az eltelt évek során mozgalmas, történelmet formáló időkben éltünk. A második világháború idején születtünk, nem volt állandó iskolaépületünk, többször kellett más épületbe költözködnünk. Annak idején nem volt szégyen a lyukas cipő, gumicsizma, foltozott felső ruházat. Minket nem autóval, terepjáróval vittek szüleink az iskolába, mint a mai diákokat. Nem játszótéren játszottunk, nekünk az utca volt a játszótér. Az iskolában volt nevelés, volt fegyelem, ki ne emlékezne osztályfőnökünk csattanós pofonjaira. Átéltük a beszolgáltatás, padlássöprés és a jegyrendszer időszakát, órákat álltunk sorban lisztért, kenyérért, cukorért. Sokat nélkülöztünk, a karácsonyfa alatt egy darab narancs nagy ajándéknak számított. Elsős gimnazistaként átéltük 1956-ot, megismertük a kommunizmust a jó és rossz oldalával. Voltunk kisdobosok, úttörők, megéltük a rendszerváltást, részesei lettünk a privatizációnak, megtapasztaltuk a kapitalizmus és a piacgazdaság módszereit. Reméljük, hogy a még előttünk álló időben nem leszünk sorsfordító történelmi esemény részesei, bár erre még van lehetőség. A lényeg, hogy több mint 70 évesen, kisebb nagyobb egészségügyi problémákkal ilyen sokan itt vagyunk. Visszagondolva életünkre, voltunk óvodások, iskolások, vidám ifjak, hős szerelmesek, egyetemisták, lettünk férjek, feleségek, apák és édesanyák, sokan már nagyszülőként vannak jelen – néz végig a társaságon Buzsáki Ferenc.
Az 1956-ban végzett évfolyam tagjai közül többen azt tervezik, minden évben augusztus első szombatján összegyűlnek egy-egy jó hangulatú találkozóra.
Milei Barbara
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.