Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
„Bécike, ide gyere, hol az a karúszó?” Lackfi János is indult a SiópArt irodalmi pályázatán. A siófoki
irodalmi folyóirat legfrissebb számát a díjazott és elismert szerzők műveinek szentelte.
Kissé hányatott sorsú a SiópArt, hiszen az előző önkormányzati ciklusban előbb támogatta, majd nem
támogatta a megjelentetését a város képviselő-testülete. Most a 2019. évi harmadik szám kiadását
Lengyel Róbert támogatta a polgármesteri keretéből.
A tavasszal meghirdetett irodalmi pályázatra a várakozást jóval felülmúlva 301 szerző közel ezer
alkotással jelentkezett – emlékeztet Völgyi Lajos szerkesztő a beköszöntőben.
A legfrissebb szám bemutatóján Völgyi Lajos főként helyi szerzőkkel beszélgetett a siófoki könyvtárban.
Szabadi Eszter Lilla honnan máshonnan, mint Balatonszabadiból érkezett, a siófoki gimnázium 11.
osztályos tanulója és először jelent meg verse, a különdíjas pályamű a SiópArtban. Az ugyancsak
perczeles Porczió Luca megnyerte kategóriáját (próza, 20 év alattiak), ő a Szépezi hínár címmel a balatoni
hínár legendáját írta meg. Burai Katalin már több évtizede alkot; ír és fest, amúgy gyógypedagógus és
naponta ingázik székesfehérvári munkahelyére, vonattal. Ez is versírásra ihleti, a magaspartról a Balaton,
mely minden nap más. „Bárki lehet alkotó – mondta. – Sok műfaj létezik, mindenkinek meg kéne találni
azt, amiben ki tudja fejezni az érzéseit. Én azért alkotok, hogy megőrizzem lelkiállapotom stabilitását.
Mindenkinek tudom tanácsolni!”
Lackfi János: Hol az a karúszó?
(részlet)
„Bécike, gyere ide, hol az a karúszó? Ne csináld, kincsem,
már öreg a nagyika, hej, pedig én is voltam olyan bombázó
valaha, mint ez a sok risza-cica itten a strandon, kifigyel a valaguk
a semmike tanga alól, eszem áll meg. Károlyom, a szegény,
szívszélhűdést kapna, mindig leteperte a látvány,
ó egek, hány lány, mit ki nem állhat az emberi szív,
ragyogóm, vacakolsz itt, ülj meg a biliden, termelj!
Miért kened itten széjjel a lángost, toccsan a sajt meg a tejföl,
ha nem köll, mondjad, nem azért takarít nagyanyód,
hogy összekenje a lüke unoka meg a nyaralót,
hogy a fene, gyere ide, karmol a z a cica, nem szabad, aranyom,
a rusnya macseknak a nyakát szegem egyszer, csak kunyerál,
ugyebár, mocsok egy állat, a kutya az hűséges, de a Károly
nem bírta a szagát, nahát... “
(További versek, prózák az irodalmi folyóiratban).
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.