Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Jövőre lesz 100 éves a siófoki futballklub, ekkorra jelenik meg Rózsa Tibor kötete is, mely a kezdetektől feldolgozza a siófoki labdarúgás történetét. Erre való ráhangolódásként korábban Farkas Jenővel és a szerzővel zömmel a régebbi idők futballjáról beszélgettünk, most Farkas Jenővel (aki akkor a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagja volt, továbbá elnöke a Baráti Körnek) arról, hogy miképpen jött össze a 80-as évek siófoki sikercsapata.
Onhausz, az első fecske
– A 70-es években együtt fociztunk Szigeti Jánossal az öregfiúkban, ő, mint szakosztályvezető hívott, hogy segítsek neki, mert nagy tervei vannak – így a 83 éves Farkas Jenő, aki játékosként, majd vezetőként 1957 és 1990 között szolgálta a siófoki futballt. – Edzőcserékkel kezdtünk, idehoztuk dr. Puskás Lajost is, Mathesz Imrét is, majd Nagy György alatt kezdtek jönni a sikerek, de ekkor még elbuktuk az NB II-ért vívott osztályozókat; 1978-ban a szombathelyi Sabaria, 1980-ban a Sellye ellen. Már ezekben az időkben is jó csapatunk volt, sok új játékost igazoltunk (a Bőzsöny, Csépán-vonulattól a Fürtös, Miskei, Rékási-féle társaságig), de az „első fecske” mégis Onhausz Tibor volt, aki már az NB I-ből érkezett, fradista és győri múlttal. Fehérvárról hoztunk új edzőt is, Szőke Miklóst. Ő úgy került ide, hogy eredetileg Németh Lajoshoz mentünk Fehérvárra, őt akartuk, de közben elígérkezett máshová; vajon ha Németh kerül ide, akkor is MNK-t nyerünk és NB I-be jutunk?…
Olajos presszóban, Szajcz áruházban írt alá
Onhauszt aztán követték még sokan: Horváth II., Szabó József, Olajos, Virág, Bódi, Brettner, majd Belényesi, Szajcz, Pardavi, Tieber és ki is alakult a későbbi kupagyőztes és NB I-be kerülő együttes. – Olajos Sanyi a pusztaszabolcsi presszó teraszán írt alá; hívta NB I-es csapat is, de amikor megmutattuk neki Szigeti Jánossal, hogy a Bódi Zoli is aláírt, akkor azzal meggyőztük. Ugyanígy sokat számított Virág Ernőnél is Bódi személye, aki akkoriban az NB I. egyik legjobb középpályása volt – folytatta Farkas Jenő. – Horváth II. László meg úgy került ide, hogy elmentünk Gulyás igazolását intézni a győri MÁV DAC-hoz, mondtuk, hogy egy kapus kéne még nekünk és ott ajánlották őt, mondván, nagyon jó kapus, de ők Győrben nem tudnak neki lakást adni. Mi tudtunk és meg is egyeztünk vele. Szajcz a komlói áruházban írt alá nekünk, Belényesiért Debrecenig mentünk, aztán visszafelé, mivel Mezőtúron volt katona, beugrottunk a laktanyába, hogy aláírassuk az átigazoló lapját. Pardavit még nehezebb volt megszerezni. Megegyeztünk, hogy Verebes, a Rába ETO edzője lemond róla, Szániel János elnök is belement, de amikor elmentünk Győrbe, Szániel váratott minket a stadionban, addig-addig, hogy ottmaradtunk, ránkzárták az ajtókat, a takarítók engedtek ki bennünket. Felsrófolták az árát, de végül csak ide tudtuk hozni őt is.
Focistalakások a tízemeletesekben
S hogy mi volt a titka annak, hogy NB I-es futballisták szívesen választották Siófokot (miközben azt se felejtsük el: közben végre vívtak egy sikeres osztályozót is, 1981-ben a Balmazújváros ellen, így került fel a csapat az NB II-be)? Farkas Jenő szerint „azért, mert amit mi ígértünk, azt mindig be is tartottuk és ennek a híre elterjedt a játékosok között. Szigeti János „kijárta” Tóth János párt- és Gáti István városvezetőnél, hogy az épülő tízemeletesekben legyen öt „focistalakás”. Vagy például többen Balaton-közeli telket kaptak (és persze a Balaton-part amiatt is csábító volt, mert néhányan büféhez, más egyéb üzlethez is hozzá tudtak jutni – a szerző). Széleskörű városi összefogás volt; a helyi cégek támogatták a futballt, Szigeti János Dédász-vezető céges irodája egyben sportiroda is volt, mert ott jöttünk össze, de Szakonyi Géza klubelnököt is meg kell említeni, aki GOV-vezérként segített sokat, például a villanyvilágítás kiépítésénél. Mi, a Baráti Kör tagjai társadalmi munkában tettük lelkesen a dolgunkat; tagdíjat szedtünk és a reklámtáblák bevétele is a miénk volt, így aztán még letelepedési segélyt is tudtunk adni, vagy amikor például a Rákóczi volt az ellenfél (mert a Kaposvárt mindig muszáj volt megverni…) megdobtuk a prémiumot. Ez amolyan félprofizmus volt, én 1990-ben, éppen a „valódi profizmus” kezdetén jöttem el a klubtól, egyre nagyobb pénzek forogtak, az meg már nem az én világom volt….”
Itt telepedtek le
„Nem csak mi adtunk, az eredményekkel (MNK-győzelem, NB I-be jutás) meg is hálták ezt az ideszerződtetett futballisták, plusz még azzal is, amit én legalább ilyen sokra tartok: a nagy többségük itt telepedett le, máig Siófokon él – így Farkas Jenő. – Brettner, Olajos, Pardavi, Virág, Szajcz, Bódi, Belényesi… A „kis” Szabó nem itt él, de ő sem tudott elszakadni Siófoktól, Horváth II. költözött vissza Győrbe, Tieber meg ugye mindig is pendlizett Fehérvárról...”
F. I.
Fotók Rózsa Tibor, a készülő kétkötetes könyv szerzőjének gyűjteményéből.
Fent: Bódi Zoltán átveszi a kupát Buda István államtitkártól, 1984, jobbján Juhász Gyula, balján Tieber László
Lent:
Egy edzés 1982-ből, balról Málics, Tieber, Olajos, Horváth I., Szajcz, Szőke Miklós edző, Bódi, Horváth Károly pályaedző, valamint Virág.
Siófok-Újpest edzőmeccs 1983-ban. Törőcsiket Pardavi támadja, Takács figyeli.
Az 1984-es nagy kupamenetelés képei:
Siófok-Videoton, a salakos edzőpályán; az előtérben Pardavi, Szajcz, Onhausz, valamint a vidis gólvágó Szabó József, hátrább Májer, Takács (Siófok), Csongrádi.
Siófok-Ferencváros, előtérben Takács László.
Siófok-Tatabánya, Takács bead, szemben vele Kiprich.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.