Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
A húszas években még az Erzsébet-strandon (a mai Petőfi sétány vége környékén) futballoztak földes-
homokos pályán, a harmincas években költöztek fel a marhavásártelepre, ez a mai Révész Géza utca, a jelenlegi futballstadion.
Első igazi sikerét 1967-ben érte el a siófoki focicsapat: feljutott az akkor harmadosztálynak számító NB II-be. Rózsa Tibor már a végén tart a siófoki labdarúgás 100 évét feldolgozó könyvének, mely, ha megjelenik a jövő évi jubileumra, még sok egyéb érdekességet is feltár az elmúlt évszázadból. A szerzővel és a 83 éves Farkas Jenővel, az egyik legidősebb siófoki exfutballistával ültünk le egy kis kedvcsinálóra és nosztalgiázásra.
Farkas, Fehér, Fejes
„Vannak nálam idősebb egykori, még élő labdarúgók is is, Pöle, vagyis Németh Feri (akinek az édesapja
is tagja volt a 30-as évek siófoki csapatának), vagy Maja Pali, ők már 90 évesek – bocsátja előre FarkasJenő, aki 33 éven át szolgálta a siófoki futballt, előbb játékosként, 1957 és 71 között, majd a labdarúgó-szakosztály vezetőségi tagjaként 1972-től 90-ig, közben a nyolcvanas években megalakuló Baráti Körtitkáraként, majd elnökeként. – 10 éves lehettem, amikor beleszerettem a futballba, a kilitiek ősipályájára, a Sió-partra jártunk drukkolni, ott mosták az asszonyok is akkoriban a ruhákat. Én már a marhavásártéri pályán játszottam a Siófokban, ami a háború előtt még észak-déli fekvésű volt, később elfordították úgy, ahogyan ma is áll. Volt olyan is, hogy az egyik közeli házban öltöztek a csapatok, aztán a később elkészült öltözőépületben, a Fő utca felől, ahol több családos futballistának lakrésze is volt. 1957 után tíz év alatt jutottunk el az NB II-ig; jó kis csapatunk volt, velük kezdtem: Soós Ferenc (Zsugás), Gersei István, Lehota János, Szabó Lajos (Öcsi), Papp József (Kokas), Csepeli János (Döher), Vörös III. Vendel (Dike), Vörös Kálmán (Kubi), Pálfy Gyula, Szilágyi Sándor és a többiek. Farkas, Fehér, Fejes, ez volt később a hátvédsor (akkor még csak három védő játszott, ellenben öt csatár – más volt a futball, mint ma...), az osztályozó előtti egyik legfontosabb meccsünk 1967-ben a Dunaújvárosi Építők elleni volt, amelyen 0-2-ről fordítottunk 3-2-re. Egy összecsapásban eltört a lábfejem, akkor még csere nem volt, így előrementem, hogy inkább ott sántikáljak, mint hátul. Egy szöglet után aztán elém került a labda, belőttem, ezzel lett 3-2...”
Az ellopott tabló
Rózsa Tibor amatőr sporttörténész és krónikás, még csak nem is siófoki, hanem fővárosi, de a nyolcvanas
évek nagy Bányász-sikerei óta fanatikus Siófok-drukker. „2015 óta gyűjtöm az anyagot a könyvhöz, a
vége felé járok, jövőre, amikor 100 éves lesz a siófoki futball, meg fog jelenni – árulja el. – Az egykori
helyi tudósító, dr. Ujvári István 600 dupla oldalas kockás füzetét olvasva kaptam lendületet a siófoki
futballtörténet megírásához; precízen lejegyzetelt mindent, meccsről-meccsre, csapatösszeállításokkal és
bajnoki tabellákkal (még a pályára lépett futballisták mezszámát is feljegyezte), az ötvenestől a
nyolcvanas évekig. Az első siófoki klubcímer zöld-fehér volt, a Siófoki SE-n belül 1921-ben alakult
labdarúgó szakosztály csapata először az 1930-31-es szezonban indult hivatalos bajnokságban”.
Négy Gáspár-testvér is játszott abban a csapatban, s ahogyan Farkas Jenő felidézi, „a legidősebb, Kari
bácsi, aki később edzősködött is, 90 éves korában még korcsolyázásra oktatta a fiatalokat a téli Balaton
jegén”. Az első tablót, az 1929-41 közötti futballistákét, egy 2007-es Siófok-Videoton meccs alatt
ellopták a klubházból, rózsafa kerete volt, sokat ért...
1959-ben két meccset Deák Bamba, azaz Deák Ferenc, az örökös magyar gólrekorder (66 gólt rúgott az
1945-46-os NB I-ben) is játszott Siófokon, s hogy miért csak kettőt, annak magyarázatát is meglelte
Rózsa Tibor dr. Ujvári István feljegyzései között: „„Egyik vezetőnk kérésére leigazoltuk a 38 éves Deák
Ferencet, a SZAC, FTC, Újpest gólrekorder csatárát. Nem is vele volt a hiba, mert bizonyára eredményes
lett volna, ha kiszolgálják stb., de a csapat erősségei „nem vették” a lapot, így kettő mérkőzés után
eltávozott.” Két gólt azért siófoki színekben is lőtt; a Somogyi Néplap 1959. augusztus 11-i tudósítása
szerint az egyiket tizenegyesből, a Kaposvári Honvéd ellen 5–2-re elveszített mérkőzésen.
Farkas Jenő is játszott a magyar válogatott ellen 1961-ben és 63-ban; jeles eseménynek számított ez a két hírverő meccs a nyári időszakban, lelátó akkor még nem volt, csak három sor beton, de ötezren voltak kíváncsiak a címeres mezesekre a helyiek ellen. „Stolle Laci bácsinak, a szakosztály vezetőjének (aki egyébként már a 30-as évek végi csapattablón is szerepelt, mint titkár) a jó kapcsolatai révén jött el Siófokra Grosics, Tichy, Mészöly, Albert és a többi kiválóság” – emlékeztet Farkas Jenő.
És íme, az 1-11-es végeredményt hozó 63-as meccs résztvevői: Magyar válogatott: Szentmihályi (Ilku) –
Novák, Mészöly, Sárosi (Marosi) – Nagy I. (Palotai), Nógrádi – Sándor, Göröcs, Albert (Machos), Tichy,
Fenyvesi. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos. Siófoki Bányász: Iszak (Istvándi) – Balogh I., Fehér, Farkas
J. – Peresztegi, Vörös – Erdei, Polreisz (Buza), Tóth I., Papp, Kovács. Edző: Harag Tibor.
Drukkerhajó a Sión
Mecénások mindig feltűntek, a negyvenes években például a helyi fogorvos, Kertész Dezső, ő hozta ide
például a kitűnő képességű Zselyi Istvánt – erről is mesél majd Rózsa Tibor könyve. Vagy arról, amikor
1955-ben egy, akkoriban „szokásosan” sikertelen osztályozóra, Simontornyára a zsúfolt Tünde hajóval
több száz siófoki drukker „csorgott” le a Sión. Megörökítésre érdemesek a „testvércsapatok” is, az újhelyi
gazdaság együttese, a Siófoki Medosz (1945 után három évig MADISZ, vagyis Magyar Demokratikus
Ifjúsági Szövetség), a kilitieké, a Balatoni Vasas, amit a háború után Molnár József, a későbbi siófoki
tudósító alakított újjá.
Rózsa Tibor hosszan tudná sorolni, ki mindenki segített neki könyve megírásában; Farkas Jenőn kívül,
ugye (aki mindenkit ismer, idős és fiatalabb egykori futballistát egyaránt), Szabó István és Oláh Lajos
drukkerek, Horváth Károly (aki fia ugyancsak e témával foglalkozó szakdolgozatát adta neki), Pintér
Károly, Gáspár László, vagy az 1984-es MNK-győztes csapat tagjai...Dr. Ujvári István 600 dupla
oldalnyi, kézzel írt kockás füzeteit a jubileumra elkészülő könyv szerzőjének fia segített digitalizálni.
F. I.
(A Siófoki Hírek augusztusi számában megjelent cikk)
Fotók:
- A Gáspár-testvérek (1931)
- Az ellopott tabló
- Siófok-Magyar válogatott, szemben Farkas Jenő, háttal Albert Flórián
- A két csapat, a Siófok és a válogatott (1963)
- Farkas Jenő és Rózsa Tibor
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.