Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Siófokon is elmaradt a hivatalos március 15-i ünnepség. Délelőtt 10 órakor Lengyel Róbert polgármester alpolgármesterei, Molnár Anita és Nagy Gábor társaságában helyezte el koszorúját az emlékműnél a város és polgárai nevében. Beszédét a Facebook-on, saját oldalán élőben lehetett követni.
„Gondoljuk csak végig: vajon van-e szebb, magasztosabb, a nemzeti összefogást, a közös nemzeti érdekek nagytöbbségi képviseletét jobban szimbolizáló történelmi esemény a magyarság históriájának hiteles könyvében, mint az 1848-as forradalom és az azt követő honvédő szabadságharc? – tette fel a költői kérdést beszédében a polgármester. – Vagy van-e ékesebb példája annak, hogy nem magyar vérből való, de az e földet sajátjuknak tekintő tábornokok, tisztek, bakák miként harcoltak, vagy ha kellett, haltak meg, nem zsoldért, hanem szívből e hazáért? Talán akad néhány példa mindegyikre, de az bizton állítható, hogy nem dúskálunk ilyenekben. 1848. március 15. nagy bizonyságtétele volt, elsősorban is a pesti népnek, hogy, ókori klasszikust idézve, „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. Ahogy egykoron a török rabigába is végtelenül belefáradt e nemzet, az osztrák kényuralomból is végképp elege lett. Elege a kizsákmányolásból, a megaláztatásokból, a belakatolt szájakból, befogott fülekből, bekötött szemekből és hátra kötött kezekből. Elege a hazugságokból, a nyomorúságból, az aljas osztrák zsarnokból és persze a nemzetét eláruló, a rendszert kiszolgáló sajátjaiból is. Ilyen szempontból 1848. március 15 nyilván csak egy utolsó csepp volt a pohárban. Az a bizonyos szikra volt, ami a hordónyi puskaporba immár belepattant és hatalmas robajjal berobbant. Pesten, aztán szerte az országban durrantak a hordók. Az osztrák elnyomás évtizedei eljuttatták e népet, pontosabban a magyar földön élő, elnyomott, kizsákmányolt, megalázott népek javát odáig, hogy kitörjenek a birkakarámból, aztán oroszlánokká változva, nekirontsanak az osztráknak.”
Lengyel Róbert arra is emlékeztetett: kiváló politikusok, Kossuth Lajossal az élen, belátták végre azt, amit a radikálisabbak, mint például Petőfi már az első pillanattól mondtak: az osztrákkal nem lehet, csak és kizárólag a szuronyok nyelvén beszélni. „Aztán mindent egy lapra feltéve, eszüket és erejüket egyesítve megszervezték a nyílt katonai ellenállást – folytatta. – Persze a pórnép tömegeinek „kapára-kaszára” jelszava, meg a politikusok asztalcsapkodása mit sem ért volna, ha a hazájukat rajongásig szerető, egyébként az osztrák császárra is felesküdött kiváló magyar és más nemzetbéli tábornokok, tisztek százai, aztán ezrei nem gyűrik össze esküokmányaikat, nem hajítják azokat a csapataik által átszelt utak melletti árkokba és nem adják tudásukat, becsületüket, sokan közülük életüket az ügyért. A szabad Magyarország ügyéért. A gyülevész lázadókból ugyan is ők faragtak nemzeti hadsereget. Csak a legmélyebb tisztelettel és a legnagyobb hálával tudok gondolni azokra az emberekre. A mi közös elődeinkre. És ha volt, van üzenete a hősöknek az utókor számára, számunkra, akkor, az nem más, mint, hogy csakis együtt lehetünk erősek. Ha félrevezetik, megosztják, megfélemlítik a népet bármilyen színekben is pompázó politikusok, vagy akár keletről, akár nyugatról érkező külföldi befolyásoló tényezők, akkor az egymás torkát harapdáló magyarok jövője bizony nem túl fényes. Nem lehet fényes. S ha mindez igaz, a feladat is adott. Legyünk büszkék eleinkre, a magyarságunkra, a hazánkra. Ne hagyjuk, hogy ellenségeket csináljanak belőlünk és ne hagyjuk, hogy zsarnokok valaha is újra ellopják gyerekeink, unokáink jövőjét. Egyszerűen csak legyünk magyarok. A nagy elődökhöz méltó, nagybetűs magyarok!”
Délelőtt tízkor helyezte el koszorúját az 1848-49-es forradalom és szabadságharc siófoki emlékművénél, a Március 15. parkban Potocskáné Kőrösi Anita országgyűlési képviselő, valamint több helyi szervezet is.
F. I.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.