Ennél több embert nem bír el a tó

Aggasztó a nádpusztítás, de a magas vízszint is, a természetvédelem terén csak látszatintézkedéseket hozunk, ha még több ember jön, annak csak a szúnyogok örülnek, mindent eluralnak a beruházások,pedig egy lerabolt tó csak rövid távon és keveseknek hoz hasznot... 

Ritkán olvasunk ilyen őszinte, a manapság divatos mellébeszélést nélkülöző interjút, ezért is tesszük közzé csaknem teljes egészében, a balatonfured.hu nyomán.

„Aggasztó a helyzet a Balatonnál? Milyen nyomokat hagynak az emberi beavatkozások a tó ökológiai rendszerében? Miért fontos az óceánkutatás itt a Balatonnál? És miért nem akarják meghallani a döntéshozók a szakma véleményét? A Balatonról, végzetes parazitákról, klímahelyzetről is beszélgettünk balatonfüredi előadása apropóján, Jordán Ferenc, hálózatkutató biológussal, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatójával.

– Elkészült a balatoni klímastratégia tervezete, amely iránymutatásokat tartalmaz a káros hatások enyhítésére. Érdemes ezt a kis térséget külön kezelni a klímakrízisben?
– Abszolút érdemes külön gondolkodni. A globális problémákat nem tudjuk megoldani, viszont nagyon fontos, hogy jól elhatárolható természeti vagy társadalmi egységek gondolkodjanak a kihívásokra adható helyi válaszokról, megoldásokról. Az ózon lyukkal nem tudunk mit kezdeni innen Tihanyból, de azt meg kell próbálnunk kitalálni,hogy a Balaton-felvidéken melyik szőlőfajta érzi majd jobban magát és azt is, vajon mit tudunk tenni a tó vízszintjével, ha megváltoznak a csapadékviszonyok – válaszolta a balatonfured.hu kérdésére, a Zsidó Kiválóságok Házában, telt házas előadást tartó Jordán Ferenc.

– Bardóczi Sándor, Budapest új főkertésze, főtájépítésze a napokban azt nyilatkozta: a természettudatos városépítésben, mint mindenben harminc-negyven évvel van az ország lemaradva az élvonaltól. Igaz ez a klímavédelemre is?
– Szemléletben jelentősen le vagyunk maradva, a nyitottabb országok lényegesen előrébb tartanak, gondolkodnak. Mi itt általában mással vagyunk elfoglalva, fontosabb dolgaink vannak, mint hogy a környezettel törődjünk. A természetvédelem területén pedig abszolút le vagyunk maradva, és egyre jobban, néhány szép látszatintézkedést leszámítva (ezek a kirakatba kellenek). Ez egyébként Kelet-Európa nagy részére igaz.

– Nézzük a Balatont! Túl sok és durva emberi beavatkozás éri a tavat. Aggasztó a helyzet?
– Sajnos nem tudok ellentmondani. Az történik, hogy természetes ökológiai rendszerek általában ügyesen tudnak alkalmazkodni, választ adni a krízishelyzetekre. Megoldják maguk a problémákat, hacsak nem egy meteor becsapódásáról van szó. Mi viszont nem hagyjuk adaptálódni a Balatont, béklyók közé szorítjuk. Körbe betonozzuk a tavat, ezzel lehetetlen helyzetbe hozzuk, márpedig a nádas egyfajta pufferként működik. Ha nádas helyett beton van, akkor a balatoni ökoszisztémát nem hagyjuk reagálni a környezeti változásokra. A Balaton vízszintje is problémás, az tulajdonképpen csak a turizmus igényeit elégíti ki. A nád azt szereti, ha ingadozik a vízszint, az ideális talán a 80 és 110 centi közötti vízszint-ingadozás lenne.

– Turizmus kontra ökológia?
– Igen. Ennél több embert nem bír már el a tó. A további növekedésnek ökológiai értelemben a baktériumok és a szúnyogok örülnek majd, mindenki más megsínyli. Túl sok mindent leuralnak a beruházások. Ez persze nem csak a Balaton vagy az ország problémája. A turizmus ráadásul nemcsak a természettel áll szemben, hanem részben a helyi lakosok érdekeivel is. Rengeteg érdek van, nincsenek tökéletes, mindenkinek tetsző megoldások, de amikor rendszeresen a természetnek ártó, a turizmust szolgáló döntéseket hozunk, az nem vezethet jóra. A tudósok és a természetvédők elképzelései nem ellentétesek mondjuk a befektetők érdekeivel, ezt érdemes lenne felismerni. Lényegében ugyanazt szeretnénk: egészséges, szép Balatont. Mi csak annyit mondunk, próbáljuk fenntarthatóbb módon kezelni a tavat, okos kompromisszumokra törekedve. Egy lerabolt tó csak rövid távon hoz gyümölcsöt, kevés ember számára.

– A közbeszédben viszont mindennapi téma lett a klímahelyzet, úgy tűnik a társadalomban egyre nagyobb az erre való érzékenység.
– Egyértelműen van ebben változás, a civilek hallatják a hangjukat. Jelenleg gyenge nálunk a természetvédelem, a szakmai szervezetek hangja, egy tudós véleménye alig hallatszik. A limnológiai intézet nincs abban a helyzetben, hogy hirtelen sokat változtasson ezen a szemléleten, sőt az a gyakorlat, hogy akkor értesülünk beruházásokról, amikor azok már javában zajlanak. Nincs egyeztetés.
A természetvédelem balra megy, a politikai hatalom pedig jobbra, pedig tarthatnának egy irányba is. Általában azt mondjuk, nem jó, ha a politika erőből akarja megoldani a problémákat. Most úgy látom, olyan helyzetben vagyunk, hogy a tiltásra volna szükség. Nincs idő szép lassan meggyőzni az egyes embereket, átformálni a közgondolkodást. Egyszerűen úgy kellene szabályozni, törvényt hozni, hogy a természetre káros tevékenységek kiiktatódjanak. Nincs mire várni. Persze a kemény politikai akarat nem kiskirályok álmait kell, hogy szolgálja, hanem nemzetközi konszenzusokat. A sokat emlegetett felmelegedés önmagában még nem is annyira tragikus, hiszen ehhez tud alkalmazkodni a természet. A szélsőségek viszont aggasztóak. Ha extrém körülmények állnak elő, nagyon gyors változások, azokhoz nem lehet alkalmazkodni. Ez történik most velünk. Még mindig nem vesszük komolyan, pedig a végén elkerülhetetlenül rajtunk, embereken csattan majd az ostor.”

A teljes interjú:

https://balatonfured.hu/2020/01/19/nincs-ido-a-meggyozesre-a-limnologia-igazgatoja-a-balatonrol-klimaveszrol/