Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
A Pajtás nevű gőzös- amit azóta a Balaton Titanicjaként is emlegetnek- 1954. május 30-án indult el a siófoki kikötőből, az úti cél Tihany volt, Füred érintésével. Az első megállóig semmi jel nem utalt arra, hogy bármilyen tragédia történhet. Mielőtt tovább utaztak volna Tihany fele, a Siófokról induló 100 utasból 14 maradt a fedélzeten, és csatlakozott hozzájuk 178 Füredi felszálló. Személyzettel együtt körülbelül 176-178-an utaztak azon a hajón, amit mindössze 150 főre terveztek. Aznapra esett a gyereknap, és az évadnyitó vitorlásversenyt is akkor tartották. Az indulás pillanatában eldördült a vitorlásverseny startpisztolya, és a látványos rajt az összes utast a hajó bal oldalára vonzotta, ami a fordulás, és a hirtelen egyensúlyváltozás következtében először balra, majd az ijedt utasok reakciójának köszönhetően jobbra billent. Ezt manapság többen vitatják, van olyan szemtanú, aki azt állítja, hogy annyian voltak a hajó fedélzetén, hogy nem is lehetett volna az egyik oldalra tódulni, s a hajó már a beszállásnál vészesen billegett.
Heisz Pál kapitány már semmit nem tehetett, a borulást nem tudta megakadályozni, és a Pajtás a bal oldalára dőlve süllyedni kezdett. „Az elindulás alkalmával semmi rendellenességet nem észleltem, a hajó a megszokott ingással indult ki a kikötőből” – mondta a kapitány. „Miután a kormányt félig jobbra tekertem, a hajó túlzottan jobbra dőlt. Hogy az ingást kiküszöböljem és a hajót egyensúlyba hozzam, a kormányossal közösen visszatekertem egy negyed fordulattal, vagyis az eredeti kormányállás felére. Ezen idő alatt a hajó a bal oldalára fordult. Vártam, hogy a bal oldali ingásból visszaáll, és kiküszöbölődik az ingás, azonban ez nem állt be, hanem a hajó eldőlt a bal oldalára.” Azonnal kitört a pánik, ám a gőzhűtő, Vámosi Gyula, aki a kabinban ragadt, halála előtt még kiengedte a gőzt a kazánból, megakadályozva a hajó felrobbanását, megelőzve ezzel egy még nagyobb katasztrófa kialakulását. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy közel voltak a parthoz, és miután a Pajtás megült a tó fenekén, a fele még kiállt a vízből, így az utasok nagy része felkapaszkodhatott az oldalára, de így is huszonhét halálos áldozatot és ötven sérültet követelt a baleset.
A vitorlásversenyt azonnal lefújták, és a résztvevők, a közeli parton nézelődőkkel egyből nekiálltak a mentésnek. Nekik köszönhető, hogy nem lett több áldozat. Későbbi kutatások, és visszaemlékezések alapján, a legfiatalabb áldozat hét, míg a legidősebb 68 éves volt, míg a többiek átlag húsz-huszonöt évesek voltak. A szemtanúk pár különös esetre is emlékeztek: az első áldozat egy fiatal katonatiszt volt, aki a boruláskor átesett a korláton. Holttestét két nap múlva találták meg a hajótest alá szorulva az iszapban. Egy édesanya kétségbeesésében babakocsistól a vízbe dobta a gyermekét, akit a pólya a vízfelszínen tartott, így megmenekülhetett ő is és az édesanya is. A parton nézelődők között pedig egy máig ismeretlen katonatiszt azonnal beugrott a vízbe, és odaúszott, hogy ő is mentse a menthetőt, sikerült is a partra húznia valakit, majd egyből visszafordult, megint kihozott valakit, de harmadszorra már hiába várta menyasszonya a parton. Se előtte se azóta nem volt ekkora szerencsétlenség a Balatonon, a szemtanúkon kívül senki más nem hallott a balesetről. Az internet világában el sem tudjuk képzelni, hogy valamit titokban tartsanak. Ám abban az időben a Facebook helyett az ÁVH volt az egyetlen hírforrás. A perceken belül helyszínre érkező ávósok ahelyett, hogy a mentést álltak volna neki megszervezni, inkább a partra sereglett turistákat zaklatták, elvették a fényképezőgépeiket, és megfenyegették a szemtanúkat, hogy ne merjenek beszélni arról, amit láttak.
Minden erejükkel azon voltak, hogy a világ ne szerezzen tudomást a halálos kimenetelű balesetről, mivel ebben az időszakban egyszerűen tilos volt a rossz híreket közölni, mindennek a békeharcról és a vas és acél országáról kellett szólnia. „Magyarországon egyszerűen nem történtek balesetek… Diktatúrában nincs ilyen dolog, csak jó dolgok vannak” – emlékezett vissza később Atkári Arisztid, aki akkoriban titokban tudósította a Szabad Európa Rádiót. A katasztrófa után természetesen megindultak a vizsgálatok, a kapitányt letartóztatták, nyolc hónapon keresztül tartották előzetesben, mire előkerült az ártatlanságát bizonyító hajónapló. Néhány nappal a hajó kiemelése után elvégezték azt a stabilitáspróbát, amit sokkal korábban kellett volna. Mindössze tizenegy személy, adott jelzésre, a hajó egyik oldaláról a másik oldalára futott, ezután pedig vissza; s ezt még kétszer megismételték, mindig a dőlés irányában. Harmadik kísérletre már abba kellett hagyni, mert különben felborult volna a hajó.
„Végignéztem a hajón és láttam, hogy a fedélzeten sok ember van, vagyis ezen részére több személy nemigen szállhatott volna fel, mivel az emberek már zsúfolásig voltak” – beszélt a kapitány a tragédiát megelőző percekről. „Úgy láttam, hogy arányosan vannak elosztva… A hajó lassú tempóban elindult a kikötő északi partja felé. Időközben, az elindulás után közvetlenül, a hajó kormányosa, Steiner János is bejött a fülkébe, de a kormány továbbra is az én kezemben volt.”
Ismerősei szerint a tragédiát követően a kapitány megtört szomorú öregemberré vált. Sokat horgászott a parton, és hosszú évek után a siófoki kikötőben kapott felügyelői állást.
aladin
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.