Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Miközben különböző elképzelések látnak napvilágot a városban, hogy hogyan lehetne hasznosítani a régi könyvtár épületét, addig Konok Tamás Kossuth- díjas festőművész a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alakja - akit éppen a napokban ért egy újabb elismerés a Nemzet Művésze cím odaítélésével – egy országos lapban pont erről nyilatkozik. A téma persze nem újkeletű. Már egy évvel ezelőtt írtunk róla a Siófoki Hírekben, de a tervek és egyeztetések ennél is régebbiek.
Mi már több mint másfél évvel ezelőtt beszélgettünk a gyűjtemény elhelyezéséről a siófoki Juhász Lászlóval, aki a Konok- Hetey Alapítvány kuratórium tagja. Ő egyébként az ötletadó is, azaz hogy a régi könyvtár épület adjon helyet a gyűjteménynek valamint a meghatalmazott a tárgyalások lebonyolítására emellett több zseniális országos és nemzetközi visszhangot kiváltó kiállítást köszönhetünk neki (320° Kenyérgyár Galéria).
- A művészeti hagyatékban a neves festőművész ezernél is több festménye és grafikája, valamint már elhunyt feleségének több száz darabot számláló, festményekből, grafikákból, szobrokból álló kollekciója található. Konok Tamás tulajdonában közel 500 felbecsülhetetlen értékű mű is megtalálható, amelyek a 20. század nemzetközileg legelismertebb mestereitől, többek között Juan Mirotól, Piacassotól vagy Tapies-től származnak. Konok Tamás szeretné, ha hagyatéka egyben maradhatna és méltó helyen kerülne elhelyezésre, kiállításra. A művész örömmel venné, ha a két életmű és az értékes gyűjtemény darabjai Siófokra kerülnének. Véleménye szerint a változatos és gazdag anyagból különböző összeállításban és rendezésben több kiállítás is rendezhető. Emellett az összesen mintegy 1,5 milliárd forintos becsült értékű gyűjtemény kutatására is lehetőség nyílna- mondta Juhász László
Konok Tamással a Műértő című folyóirat újságírója készített interjút- amely két hete jelent meg- ahol Siófok és a galéria is szóba került. A művész annak kapcsán, hogy igen nagy feladat egy alapítványi gyűjtemény sorsának hosszú távú megnyugtató rendezése, a következőket mondta:
- Ez értelemszerűen komoly anyagi áldozatokat követel; a külső körülmények e feladat megoldásához ma nem mondhatók igazán kedvezőknek. Szerencsére most mégis körvonalazódni látszik egy megnyugtató megoldás, illetve ma már fogalmazhatnék ennél határozottabban is, hiszen az első szerződést aláírtuk. De tudom, hogy még hosszú és nem is könnyű úton kell végigmennünk addig, amíg a tervből valóság lesz. Az elmúlt hónapokban alapítványunk több körben is tárgyalt Siófok város önkormányzatával. (az előző testületről és polgármesterről van szó- a szerk.) Mi a gyűjteményeinknek keresünk állandó, a nagyközönség számára hozzáférhető otthont, ők pedig a kulturális programkínálat tekintetében szeretnének versenyképesebbé válni a Balaton egyelőre ilyen téren lényegesen jobban álló északi partjával szemben. A városnak van egy három éve megüresedett, többszintes volt könyvtárépülete a település főterén, ami – persze egy kiadós felújítás után – alkalmasnak tűnik a gyűjtemények befogadására. Siófok kész e célra rendelkezésre bocsátani az épületet, mi pedig tartós letétbe helyezzük a kollekciókat a városnál. Erről szól az első, számunkra igen fontos megállapodás. Ez azonban még csak a kezdet, hiszen ki kell alakítani azt a modellt, amelyben egy ilyen intézmény tartósan működőképes lehet.
Szomorú hazai és külföldi példák sora bizonyítja, hogy ez nem egyszerű feladat. Bármennyire is izgalmasak a gyűjtemények, önmagukban nem tudják tartósan élettel megtölteni az épületet, és a működési költségek töredékét sem tudják kitermelni. Egyfajta kulturális központ terve lebeg a szemünk előtt, ahol rendszeresen vannak rendezvények a társművészetek köréből – koncertek, felolvasóestek -, és ahová szívesen térnek be az emberek két rendezvény között is, például meginni egy jó kávét. A minőségből semmiképp sem akarunk engedni. Terveinket össze kell hangolnunk a várossal, és meg kell teremteni a szükséges anyagi fedezetet is, elsőkét a felújításhoz. Ehhez a város erőforrásai nyilvánvalóan nem elégségesek. Bízom benne, hogy legközelebb már e területeken is előrelépésről tudok beszámolni. Egy biztos: ha egyszer megnyílik az épület, lesz mivel megtölteni.
Szerkesztőségünknek Konok Tamás többek között azt mondta, hogy a tervek már készen vannak, némi tőke is rendelkezésre áll, persze pályázati támogatásra is szükség van. Szeretné, ha mihamarabb folyatódnának a tárgyalások és nagy örömmel töltené el, ha Siófok városa adna otthont a gyűjteménynek.
Álláspontunk szerint óriási hiba lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, a városnak és a város polgárainak is szüksége van egy ilyen egyedülálló gyűjteményre, nem is beszélve a városba látogatókról. Mi mindenesetre gyakori látogatók lennénk!
Olyan családban nevelkedett, ahol a művészet a hétköznapok része volt. A lakást a festőművész dédapaképei, az anyai ősök közt szereplő Ferenczy István kisplasztikái díszítették, a fiatal Konok rajzait az építész nagyapa korrigálta, és esténként az egykori Hubay Jenő-növendék édesapa hegedűjátékának hangjai mellett merült álomba. Ugyancsak édesapja révén (akinek életművéből a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum készül albumot kiadni) a fotózással is megismerkedhetett. 1945-től, a győri bencés gimnáziumban folytatott tanulmányai mellett, a városi szabadiskolában rajzolni tanult, és a zeneművészeti konzervatórium növendéke volt. Ekkor még hegedűművésznek készült, az érettségi után azonban már a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol 1948–1953 között Bernáth Aurél, Berény Róbert és Barcsay Jenő voltak a mesterei.
A Főiskola elvégzése után az osztályidegennek minősített Konok nehéz körülmények között élt, és a győri textilművekben dolgozott dekorátorként.
1957-ben Barcsay Jenő ajánlására Derkovits-ösztöndíjat kapott, ami lehetővé tette, hogy külföldi tanulmányútra pályázhasson. 1958-ban néhány hónapra Párizsba utazott, ahova a rákövetkező évben visszatért, majd amikor minden indok nélkül visszavonták útlevelét, és azonnali hatállyal hazarendelték, eldöntötte, hogy végleg külföldön marad. Párizsban, a születőben levő op art és újrealizmus, valamint az addig meg nem élt szabadság légköre fogadta. Mindez gyökeres változást idézett elő festészetében. Miután látványfestészeten alapuló addigi munkássága egyszerre értelmetlenné vált számára, a keresés korszaka következett. Monotípiákra felvitt kollázsokkal, vonalrajzokkal kezdett dolgozni. 1960-ban, a Galerie Lambertben nyílt meg első önálló kiállítása. Időközben Fejtő Ferencéknél megismerkedett későbbi feleségével, Hetey Katalinnal.
1962-ben a washingtoni P. H. Galleryben és a New York-i Gallery Castellanéban állított ki, majd 1963-ban, elnyerve a H. Hartford-alapítvány ösztöndíját, egy évig New Yorkban és Kaliforniában dolgozott. Ott készült munkáiból a Los Angeles-i Silvan Simone és ismét a P. H. Gallery rendezett kiállítást. Visszatérése után, 1964-ben a schiedam-rotterdami Stedelijk Múzeum mutatta be alkotásait, ez volt első múzeumi kiállítása. A hetvenes évek legelején zürichi építészekkel került kapcsolatba, és több, építészethez kötődő munkára, reliefek, faliképek, plasztikák készítésére kapott megbízást. Megismerkedett dr. Schlégl Istvánnal, akinek zürichi galériájában 1972-ben mutatkozott be először. Konok Tamás a hetvenes években egyre több időt töltött Zürichben. Ekkoriban kezdődött festészetében a letisztulás folyamata. A mozgás, az idő és a tér kapcsolata kezdte foglalkoztatni, eszközeit redukálva térbeli ritmusvariációkat, vonalas és geometrikus formákból épülő struktúrákat hozott létre.
"A geometrikus absztrakt művészet az elmúlt évtizedekben valahogy mindig meg tudott újulni, vagy mássá tudott válni, gondoljunk csak a svájci konkrétokra, vagy a párizsi Cercle et Carré-ra, aztán az amerikai hard edge-re és minimal artra. Manapság pedig sokat beszélnek az új geometriáról, az op-art visszatéréséről. A konstruktív vonal egyfajta állandóságot jelent a művészetben." -vallja Konok Tamás.
Egyéni és csoportos kiállításokon mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újra és újra megmérettette művészetét, művei elismerésben részesültek. Egyéni kiállításait gyakran feleségével, Hetey Katalinnal rendezték.
Fiatal alkotók díja (1955)
Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1963, 1957?)
Hantington Hartford Alapítvány ösztöndíja (1963)
Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1997)
Kossuth-díj (1998)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)
Hazám-díj (2011)
A Nemzet Művésze (2014)
Az interjúrészletet a Műértő című folyóirat kiadójának engedélyével közöltük, a képeket, Konok Tamás engedélyével a konok.hu honlapról vettük át.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.