Magazin
Az első magyar kutatónő, aki az Antarktiszon...
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Csaknem ötven év után húzta haza a szíve Siófokra.
Kálmán Imre-fotókiállítás nyílt a világhírű operettkomponista születésnapján, október 24-én a KIKK előtti téren. November 26-ig...
Turizmus, 2020: a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma alapján Balatonfüred áll az élen, de ha a magánszálláshelyekét is...
Györkös Marianna végzettsége közgazdász, diplomáját a Corvinus Egyetemen szerezte, angolból és franciából felsőfokú nyelvvizsgája van, és egy kulturális menedzser szakirányú másoddiplomája. Iskolái elvégzése után került az Országgyűlés Külügyi Igazgatóságára, ahol a legizgalmasabb időszakban, 1998 és 2008 között dolgozott, végigasszisztálta Magyarország EU-csatlakozását. Már ekkor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy hogyan is tudná szülővárosa javára kamatoztatni azt a tapasztalatot, amit gyűjtött. Az országgyűléstől azzal a kéréssel engedték csak el, hogy a különböző nemzetközi projektekbe dolgozzon be külsős szakértőként. Természetesen ezt vállalta, de mindig az éves szabadságának a terhére, így a szabadságait munkával töltötte többek között Moldovában, Albániában, Bosznia-Hercegovinában. Hazatérte után az önkormányzati kabinetnél helyezkedett el, ahol már akkor is a rendezvények, ezek koordinálása és nemzetközi kapcsolatok volt a területe.
A kabinetben betöltött szerepe után logikus választás volt megpályázni a KIKK igazgatói posztját?
- Egyrészről új kihívás volt ez, másrészről persze nem, hiszen előtte már évekig volt arra lehetőségem, hogy
megismerjem mind a rendezvényekben érintett helyi szereplőket, mind a helyi viszonyokat és az első munkahelyemen, az országgyűlésben is számos nagy jelentőségű programot szerveztem. Öt pályázó volt, és ahogy azt a jogszabály előírja, a testület külső szakértő bevonásával az én pályázatomat találta a legjobbnak.
Elődje a színházi évadokat sikerrel újította meg, ezt kellett megőrizni, kevesebb pénzből.
- Amikor 2012-ben már kinevezett igazgatóként a munkatársaimmal nekikezdtem a programok szervezésének,
az mindenképpen célkitűzés volt, hogy az előző években elkezdődött pozitív változásokat megőrizzük. Ilyen volt például a színházi évad előadásai nívójának a kétségtelen emelkedése, amellyel nagyon sok új nézőt csábított be az előző vezető. Ezt a színvonalat szerettük volna tartani, és még tovább emelni, természetesen a lehetőségeinkhez mérten. Kevesebb pénzből gazdálkodhattunk, emellett - teljesen jogosan és érthetően - egy nagyon határozott elvárása volt a testületnek és a hivatalnak, hogy a korábbi pénzügyi szabálytalanságokat teljesen kiküszöbölve a gazdasági szempontok maximális figyelembevételével tervezzük meg a munkánkat. A korábbiakban ezzel kapcsolatban nagyon nagy veszteségei voltak a városnak, amelyet 2015 februárjáig törleszteni kellett. Ez új elem volt, ehhez jött jól a közgazdász végzettség, kisebb létszámmal, kevesebb felhasználható pénzeszközzel kellett dolgozni, nagyon szigorú kontrollal. Úgy gondolom, jó úton jártunk, hiszen a legutóbbi színházi évad kapcsán ismét rekordot döntött a közönség – a megvásárolt felnőttbérletek száma 2007 óta minden eddiginél több: kereken 800, ami az előző, szintén rekordévhez képest is 9,2 százalékos növekedés. Ez azt jelenti, hogy az egyik bérletes évad 100 százalékos volt, sokszor a pótszékek is elkeltek, a másik 97 százalékos. Emellett az 5 gyermekbérletben összesen 20 előadást láthatnak a kicsik.
Ha már új elemekről is szó esett: a korábbiakban hiába lett jobb a színházi évad, a fesztiválok mostohagyereknek számítottak.
- Az összes városi finanszírozású rendezvényt a KIKKhez delegálták, ezeket korábban vagy a Fürdőegylet, vagy az önkormányzat szervezte. Az a racionális döntés született, hogy ha van itt infrastruktúra és stáb, akkor legyen a mi feladatunk. Kaptunk tehát olyan rendezvényeket, amelyek hagyományokkal ugyan rendelkeztek, de közönséggel nem minden esetben. Nem mondható, hogy ezek országos érdeklődésre számot tartott események lettek volna, inkább helyi viszonylatban voltak jelentősek. Azt szerettem volna elérni, hogy ezek a fesztiválok méltóak legyenek a város rangjához még ha meglehetősen szűk keretek között kell mozognunk, még akkor is azt az ambiciózus célt tűzzük ki magunk elé, hogy igenis érjük el annak a vendégkörnek az ingerküszöbét, akit mi nagyon szeretnénk idecsábítani. Ezt viszont csak olyan programokkal lehet elérni, amik kiemelkednek a környékbeli települések kínálatából. Ehhez minden feltétel adott volt a technikától kezdve a megfelelő méretű közterületekig, tehát már csak egy dolgot kellett megtenni, nevezetesen, hogy legyen a minőség a kulcsszó, olyanokat hívjunk, akik megfelelnek a mostani trendeknek és mindenképpen legyen élő zene. Az élő zene ad igazán élményt. Hívhatunk ide 20-30 perces playback műsorral rendelkező előadókat, akik jönnek-mennek, váltják egymást a színpadon, és persze olcsóbbak, de ha összeadjuk, hogy egy élő zenekar másfél órás koncertet ad, akkor már egészen más a helyzet mind pénzügyi szempontból, mind az élmény szempontjából. Hiszek abban, hogy élményt kell kínálnunk és az nem abból áll, hogy azokat az előadókat hívjuk meg, akik bármelyik falunap vagy pláza 2x2es színpadán ugyanazt a műsort adják elő, mint nálunk egy 80 négyzetméteres
színpadon egy százmilliós technikával, egy darab CD-játszóval. Egy fesztivál rangja ennél jóval magasabb. Ezeknek az előadóknak megvan a helyük, csak nem a város nagyrendezvényein. Én ebben hiszek, és évről évre tapasztaltuk azt, hogy a közönség is vevő erre. Ez tavaly már kiemelkedően érződött a nagyrendezvényeken. Ha megnézzük a Bor és Kenyér Ünnepét, amelyet a SioFolkkal összevonva tíznapossá tettünk, azt tapasztaltuk, hogy hétköznap is, akár hétfőn, kedden, de csütörtökön is zsúfolásig megtelt a hajóállomás. Történt ez úgy, hogy ha vizsgáljuk a turisztikai trendeket és statisztikákat, akkor évek óta azt halljuk, hogy hétvégére összpontosul a forgalom, és ebben a környezetben ezek között a változó feltételek között sikerült ezt elérni. Itt látszik az, hogy a programoknak lett közönségvonzó hatása. Itt nagyon fontos azt elmondani, ami nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy a város nem profitérdekelt a fesztiválok esetében. Nem az a célja, hogy begyűjtse
a nagy bérleti díjakat. A kereskedők által fizetett díjak nem fedezik egy ilyen fesztivál költségét, az ennek csak egy nagyon kis töredéke. Évek óta nem is emeltük a bérleti díjakat. Egyedül a Halfesztivál volt, amelynél, főleg a kiterjedése miatt jelentős volt a visszatérülés. A fesztivál olyan, mint egy reklám. Ha jó a műsor, akkor joggal mondhatjuk magunkról, hogy egy igényes város vagyunk, és igényes vendégkört akarunk.
Mire ez az interjú megjelenik ön már Koszóvóban lesz.
- Egy két éves projekt helyszíni koordinálására kértek fel, ez az úgynevezett ikerintézményi program. Egy olyan
szakemberre volt szükség akinek sok éves parlamenti tapasztalata van és ismeri ezeket a projekteket. Mint már említettük eddig is bekapcsolódtam egy-egy hétre különbző projektbe, ekkor nekem a kommunikáció, a civil szervezetekkel történő együttműködés volt a szakterületem. Fontos elmondani, hogy kizárólag az adott ország parlamentjének a kérésére indulhat egy ilyen projekt. Az unio részéről ez nem tagsági ígéret, hanem inkább egyfajta közeledés, de persze ez távlati lehetőségknt ösztönző lehet az adott ország számára. A programot az országgyűlés vezeti, de még hat másik parlament vesz benne részt. Ezeknek a parlamenteknek a szakértői időről időre Koszovóba látogatnak, és a parlamenti működés különböző területeit fogják megvizsgálni, aztán javaslatokat tesznek, aztán megint megivzsgálják és ezután a végleges javaslatot is megteszik. A cél,
hogy segítsünk felépíteni a parlamenti működést, de nem úgy, hogy például fogjuk a magyar parlamenti
modellt és odaadjuk, hanem a legjobb gyakorlatokat összegyűjtjük a különböző parlamentekből de közben
figyelembe vesszük a helyi tényezőket is. A horvátországi tapasztalat azért figyelemreméltó, mert ők csatlakoztak utoljára, emellett nagyon érdekes lesz a lengyelek, vagy akár a mi tapasztalatunk is. Nem csak arról beszélünk, hogy hogyan működik nálunk a parlamenti rendszer, hanem arról, hogy mi milyen kihívásokkal találkoztunk a hosszú csatlakozási folyamatban.
2021. 01. 23.
2021. 01. 12.
2020. 12. 24.
2020. 12. 20.
2020. 12. 06.
2020. 11. 11.
2020. 10. 04.
2020. 09. 12.
2020. 08. 16.
2020. 07. 25.
2020. 06. 25.
2020. 05. 10.
2020. 04. 05.
2020. 02. 24.
2020. 02. 23.
2020. 02. 21.
2020. 01. 31.
2020. 01. 27.
2020. 01. 11.
2019. 12. 27.
2019. 12. 14.
2019. 12. 14.
2019. 11. 11.
2019. 10. 28.
2019. 10. 26.
2019. 10. 25.
2019. 10. 21.
2019. 10. 12.
2019. 10. 08.
2019. 10. 06.
2019. 10. 04.
2019. 10. 03.
2019. 10. 01.
2019. 09. 23.
2019. 09. 20.
2019. 09. 19.
2019. 09. 18.
2019. 09. 16.
2019. 09. 15.
2019. 09. 08.
2019. 09. 02.
2020. 10. 29.
2020. 07. 09.
2020. 05. 06.
2020. 02. 19.
2020. 01. 29.
2020. 01. 28.
2020. 01. 18.
2019. 12. 18.
2019. 12. 14.
2019. 10. 27.
2019. 10. 22.
2019. 10. 11.
2019. 10. 10.
2019. 09. 26.
2019. 09. 25.
2019. 09. 24.
2019. 09. 22.
2019. 09. 21.
2019. 09. 17.
2019. 09. 13.
2019. 09. 12.
2019. 09. 09.
2021. 01. 23.
2020. 11. 30.
2020. 08. 31.
2020. 03. 10.
2020. 03. 03.
2020. 02. 07.
2020. 01. 19.
2019. 11. 10.
2019. 11. 06.
2019. 11. 05.
2019. 11. 03.
2019. 11. 02.
2019. 10. 29.
2019. 10. 19.
2019. 10. 05.
2019. 09. 14.
2019. 09. 11.
2019. 09. 07.
2019. 08. 30.
2019. 08. 23.
2019. 08. 22.
2019. 08. 15.
2019. 08. 14.
2021. 01. 11.
2020. 12. 13.
2020. 10. 29.
2020. 10. 17.
2020. 09. 27.
2020. 09. 13.
2020. 08. 26.
2020. 08. 24.
2020. 08. 16.
2020. 08. 09.
2020. 08. 02.
2020. 07. 23.
2020. 07. 11.
2020. 06. 22.
2020. 05. 04.
2020. 04. 09.
2020. 03. 17.
2020. 03. 07.
2020. 02. 18.
2020. 02. 09.
2020. 02. 02.
2020. 01. 26.
2020. 01. 22.
2020. 01. 21.
2020. 01. 12.
2020. 01. 10.
2020. 01. 09.
2020. 01. 05.
2019. 12. 14.
2019. 11. 07.
2019. 10. 23.
2019. 10. 20.
2019. 08. 25.
2019. 08. 06.
2019. 07. 31.
2019. 07. 28.
2019. 06. 27.
2019. 06. 13.
2019. 05. 31.
2019. 05. 23.
2019. 05. 14.
2019. 04. 22.
2019. 04. 06.